Az átrendeződés éve

Gyökeresen átrendeződött a magyarországi politikai porond 2024-ben, holott az év elején annak semmi jele sem utalt ekkora változásra. Tavaly ilyenkor Magyar Péter amolyan „focistafeleség” volt: országos szinten kevesen ismerték, s azok is, akik ismerték Varga Judit volt férjeként tartották számon. Pályafutása egykori felesége hátterében alakult, távol a közélet reflektorfényeitől.

A februárban kirobbant pedofil-botrány azonban megváltoztatta mindezt. Varga Judit és Novák Katalin köztársasági elnök ígéretes és felívelő pályafutása zátonyra futott, Magyar Péter pedig előtérbe került. Sőt, a botrány nemcsak az egykori házastársak pályafutását és közéleti szereplését forgatta fel, hanem az egész magyarországi politikai rendszert. Magyar Péter ugyanis politikai szerepet vállalt, tavasszal belépett a Tisza (Tisztelet és Szabadság) nevű pártot, amely azon nyomban apró patakocskából nagy folyóvá áradt ki.

Kezdetben leginkább arra számítottak, hogy a botrány a Fidesznek okoz komoly érvágást és az ellenzék malmára hajtja a vizet. Nagyot csalódtak, Orbánék magabiztosan megőrizték pozícióikat, a Tisza áradása pedig jóformán lesöpörte a magyar politikai porondról az évek óta impotens balliberális ellenzéket. Miután 14 éven keresztül a Fidesz és az ellenzék viszonya olyan volt, mint Gulliver a törpék országában, tavaly a magyar politika két pártivá vált. Az év derekától fej-fej mellett mérik a Fideszt és a Tiszát, az egykori ellenzékből csak a DK és a Mi Hazánk támogatottsága 5% körüli, az összes többi ellenzéki alakulaté jócskán a bejutási küszöb alatt alakul. A Tisza EP-választási 30%-os eredménye precedens nélküli egy alig néhány hónappal korábban előtérbe került párt számára, a korábban fel-felbukkanó ellenzéki alakulatok (LMP, Momentum, Párbeszéd stb.) kezdeti lendületükben is csak a szavazatok 5-10%-t szerezték meg, s azzal egy újabb kisjátékos szerep jutott nekik az egymással civakodó ellenzéken belül. Növekedés helyett a rövid kezdeti sikerek után szinte valamennyi ellenzéki pártocska leszállópályára került, az Orbán-ellenes erők vezéralakulata a Gyurcsány fémjelezte egykori állampárt maradt, mindegy, hogy MSZP vagy DK elnevezés alatt futott 2010 után.

Tavaly óta Magyarország politikai porondja egyre inkább Lengyelországéhoz hasonlít. Varsóban közel két évtizede az egykori Szolidaritásból kivált két jobboldali párt a meghatározó az országos politikában. A Tusk vezette mérsékelten jobboldali Polgári Platform (PO) világiabb és kozmopolitább, a Kaczynski vezette keményvonalas jobboldali Jog és Igazság (PiS) pedig katolikusabb és nemzetibb. Az egykori állampártnak kevés babér termett, tartósan 10% alatti támogatottsággal legfeljebb mellékszereplő a két nagy mellett, országos szinten a futottak még kategóriába jutott. Ahogy immár Gyurcsányék a Fidesz és a Tisza mellett. A Tisza belépett az Európai Néppártba, együttműködésre törekszik a brüsszeli fősodorral, akárcsak Tusk PO-ja, miközben a Fidesz a Brüsszellel való konfrontáció híve, akárcsak a lengyel PiS.

A Tisza komoly kihívást jelent a Fidesz számára, és halálos fenyegetést az ellenzék számára. Támadják is rendesen mindkét irányból emiatt, az ellenzék amolyan kisebb, fiatalabb Fidesznek állítja be, kormányoldalról pedig balliberális, brüsszelista alakulatnak.

A neheze azonban csak most kezdődik, a Tiszának tartós mederbe kell terelnie a tavalyi nagy politikai áradását, helyi szervezetek kiépítésével, konkrét politikai program kidolgozásával, ideológiai önmeghatározással és a jelentős szavazóbázis stabilizálásával. Magyar Péter látványos tavalyi egyszemélyes produkciója után eljött a kitartó, monoton csapatmunka ideje, hogy a Tisza ne legyen tiszavirág-életű. Sokat kell még fejlődnie, hogy megelőzhesse a részletesen kidolgozott ideológiával és olajozottan működő országos szervezettel rendelkező Fideszt. Ráadásul úgy, hogy az EU-s hátszél ellenére Magyar Péter személyes tapasztalatai és nemzetközi kapcsolatai meg sem közelítik Orbán Viktoréit, aki ráadásul tizenkilencre alsót húzott tavaly Trump támogatásával. Az amerikai elnök által elindított, Európát is érintő, nagyméretűnek körvonalazódó jobbratolódás egyértelműen az immár tizenöt éve hivatalban lévő kormányfőnek kedvez.