Az igazi diktatúra

Akik manapság az Európa Unióban diktatúráról papolnak, életükben nemhogy nem tapasztalták meg azt, de még fogalmuk sincs arról, mit jelent egy diktatúrában élni. A Magyarországot elítélő Tavares-, illetve a Sargentini benyújtotta – mindkettő nagy többséggel megszavazott – jelentés fényévnyi távolságra volt a valóságtól. A megszavazók el sem tudják képzelni, valószínűleg „költői túlzásnak” tartják azt, hogy egy diktatúrában minden állampolgár ki van szolgáltatva a hatalom kénye-kedvének. Amikor az egyszerű polgár minden lépését, tettét figyelik, arról besúgók tízezrei írnak jelentést nap mint nap. Amikor egy ártatlan viccért sokévi börtönre ítélhetnek bárkit.

Mostanság diktatúráról beszélnek ott, ahol a média egy jó része az ellenzék kezén van, abban azt adnak le – cenzúrázás nélkül! –, amit akarnak. Még egyetlen komoly sajtópert sem akasztottak a nyakukba, bár olykor olyan valótlanságokat is bejelentenek, ami köszönő viszonyban sincs a realitással. Kívánnám (de nem vagyok rosszakaró), hogy az Európa Unióban a diktatúráról hadoválók bár csak egy fél évet (nem évtizedeket, mint mi Kelet-Közép-Európában) töltsenek el Észak-Koreában. Állítom, hamar megtanulnák, hogy ne szövegeljenek, hogy behúzzák a fülüket, farkukat. De oda, mint a rothadó kapitalizmus országaiból érkezett felforgatókat, valószínűleg be sem engednék őket. Viszont Nicaraguába igen. Nem véletlenül említem éppen ezt a közép-amerikai országot. A 2006 óta regnáló Daniel Ortega bemutatná az EU-s nagyszájúaknak, mi is a diktatúra. Az csak hab a tortán, hogy feleségét maga mellé emelte társelnöknek. (Ezt mifelénk hivatalosan még Ceaușescu sem tette meg Elenával.) Az országban csak az történik, ami az elnöknek tetszik. Ellenzék? Az elnök utasítására minden ellenzékit, legyen az civil vagy egyházi személy, a bíróság kiutasít az országból. Tavaly augusztusa óta 222 olyan személyt tartóztattak le, aki nem volt hajlandó elhagyni szülőhazáját. Közöttük van Ronaldo Álvarez püspök is. Az 56 éves főpásztort „államellenes felforgatás” vádjával tartóztatták le, felszólították, hogy hagyja el az országot, de ő nem volt hajlandó az Egyesült Államokba távozni. Bár még ki sem hallgatták az ellene felhozott vádakban, ügyének tárgyalását is csak most februárra tűzték ki, a bíróság már meg is hozta ítéletét, s 26 évi börtönbüntetést sózott rá. Elképesztő! Vele együtt két római katolikus papot is elítéltek ugyanúgy.

Ha jobban megkaparnánk a nyugati demokrácia olyan simának feltüntetett felületét, bizony minden polgári demokratikus államban számos olyan szabálytalanságra, biztos jelre találnánk, amely megkérdőjelezné még a demokrácia elnevezést is. Nem hiába állította W. Churchill, hogy a demokrácia nem tökéletes, de jelenleg annál jobb nincs. Ezt kellene egyszer s mindenkorra tudatosítani a kákán is csomót kereső politikusokkal. Mondjuk az osztrák vezetőkkel is, akik megtorpedózták Románia schengeni csatlakozását. Miközben náluk a migránsok miatt a közbiztonság a béka sleppje alá jutott. Pedig a közbiztonság is a demokrácia egyik alapfeltétele. Tegyenek rendet először a saját portájukon, azután nézzenek körül a szomszédoknál. Vonatkozik ez a legtöbb nyugati liberális politikusra!