Az őszinte beszéd és a hatalom gőgje

Többször is megnéztem, meghallgattam a magyar miniszterelnöknek a brüsszeli programbeszédét, s azt követően az Európa Parlamentben az ellene és országa elleni támadásokra adott válaszait. Egyre inkább az az érzésem, hogy az volt a teremben elhangzottakban az egyedüli őszinte szó. Illetve néhány, elsősorban a Patrióták Európáért frakció képviselőnek a támogató hozzászólása. A többi gyűlöletből fakadt vagdalkozás, Illetve Orbán Viktor személye elleni durva támadás volt. 

Elárulom: élvezettel hallgatam a miniszterelnök kiválóan dokumentált és célt érő válaszait. Ezek közül néhányat megemlítek. Ursula von der Leyen vádjára, miszerint Magyarország oroszokat fogad be válaszként elhangzott, hogy tavaly Magyarország 3000 munkavállalói engedélyt adott ki, s azokkal együtt az országban összesen 7000 orosz munkavállaló dolgozik. Miközben Németországában 300 ezer orosz munkavállaló van! „És még Ön vádol engem oroszbarátnak?” – kérdezte a magyar miniszterelnök. 

Ugyanebben a kérdéskörben az is elhangzott, hogy a magyar kormány az orosz gáz és kőolaj vásárlásával segíti a háborúban az orosz hadsereget. A magyar miniszterelnök pontosan megmondta, hogy Nyugat-Európa országai közvetítőkön keresztül az eredetinél jóval magasabb áron milyen mennyiségű orosz kőolajat vásároltak 1,7 milliárd (!) euró értékben. Amellett az összeg mellett a magyar vásárlás értéke eltörpül. 

A Néppárt vezetője, Manfred Weber hungarofóbiájának eredetére is fény derült. Az Európa Bizottság elnökének megválasztásakor Orbán Viktor ellene szavazott, mert ő kijelentette, hogy nincs szüksége a magyarok szavazataira. Nem is választották elnöknek, azóta gyűlöli a magyarokat. (Az érintett csak sunyított, de nem merte tagadni.)

És elhangzott az is, hogy a budapesti rezsim lábbal tiporja a demokráciát, az ellenzéki pártok parlamenti képviselői jogfosztottak. Erre a válasz: a magyar ellenzéki pártok képviselői jelen vannak minden magyar parlamenti bizottságban, van olyan is, amelyet az ellenzék képviselője vezet. Nem úgy, mint az Európa Parlamentben. Ahol a harmadik legnépesebb, a Patrióták Európáért frakció minden javasolt képviselőjét leszavazták, még a szervezet alkotmányában megszabott női képviseleti arányt sem tartották tiszteletben. Akár egy diktatúrában!

Orbán Viktor észrevételére (neheztelésére?), hogy a magyar elnökség által javasolt gazdaságélénkítő javaslat megtárgyalásával az EP egyetlen percet sem foglalkozott, sem frappáns, személyek felelősségét is érintő válaszaira az érintettek semmiképpen nem reagáltak. Amint az égető migránskérdés megtárgyalására sem szenteltek drága idejükből. 

Mi, a szocialista pokolból szabadultak tudnánk nekik mondani egyet s mást arról, hogy hova vezet a hatalom gőgje. Amikor a pártállamban a diktátor (mint most az elnök asszony és csapata) eltelve önmaga hazugságaival uralta az országot. Miközben rekordtermésekről szónokoltak, olyan élelmiszerhiány volt, hogy bevezették a jegyrendszert. Az alapvető élelmiszerekért órákat kell sorban állni. Közben aranykorról áradoztak, az ország fagyoskodott, mindennapos volt az áramkimaradás, órákat kellett állni az útszélen, hogy éltesd a diktátort. Néhány nap elég volt, hogy a legkeményebbnek tartott európai kommunista diktatúra megbukjon. 

A hatalom gőgje nálunk is megbosszulta magát, a megdönthetetlennek hitt kommunista rendszer kártyavárként omlott össze. Ugyanez vár az EU-ra is, ha nem változtatnak a szemléletükön. A nyugat-európai gazdák sorozatos megmozdulásai, a migráció ellenes tábor szaporodása, a nemzeti konzervatív pártok előretörése ezt sugallja.