Békemutató

Statisztikai – gazdasági, szociális, közérzeti, egészségi, műveltségi stb. – mutatókkal nap mint nap tele van a sajtó, most egy újabbal is megismerkedhetünk, az ún. békemutatóval.  

A The Economist Intelligence Unit (EIU), a világ egyik legnagyobb gazdasági-politikai elemző központja Global Peace Index (GPI, globális békemutató) elnevezéssel 2007 óta évente végez összehasonlító felmérést – az idei 153 országra vonatkozik. A GPI 23 mennyiségi és minőségi mutatót elemez, például: mekkora a valószínűsége a megmozdulások erőszakig fajulásának, mekkora a politikai instabilitás, a katonai kiadások GDP-hez viszonyított mértéke, az ENSZ békefenntartó misszióihoz való hozzájárulás, a terrortámadások veszélye, a százezer lakosra jutó emberölések, illetve a bebörtönzöttek száma, milyen könnyű a lőfegyverekhez jutás stb. Ilyen adatok összevetése alapján alakul ki aztán az országok rangsora.

A békének is van tehát fokozata.

Románia az idei táblázatban a 40. helyen áll, azaz az első harmadban. 2009-ben a 31., tavaly viszont a 45. volt; Közép- és Kelet-Európában Csehország, Szlovénia, Magyarország, Lengyelország mögött, de olyan uniós tagállamok előtt található, mint a balti államok, Olaszország, Bulgária, Görögország, Ciprus.

A világ legbékésebb országa egyébként Izland, majd Új-Zéland, Japán, Dánia és Csehország követi. Nyugat-Európa már ötödik éve számít a világ legbékésebb övezetének – országainak többsége az első húsz helyen található –, Közép- és Kelet-Európa, illetve Észak-Amerika előtt. Irak (152.) először mozdult el az utolsó helyről, amelyet Szomáliának adott át. Az afrikai Száhel-övezet egyébként a világ legkevésbé békés tája, a legproblémásabb országok kétötöde itt található.

Az idei „arab tavasz” rendszerellenes harcai jelentősen befolyásolták az érintett országok helyzetét, Líbia (143.), Bahrain (123.), Egyiptom (73.) mindegyike igen jelentősen visszacsúszott. Az idei rangsorra egyébként a kormányok és az állampolgárok viszonya nagyon rányomta bélyegét. Steve Killelea, az EIU alapítója és elnöke szerint a nemzeteknek más módot kellene találniuk a stabilitás elérésére, mint a katonai erő. Ennek megállapítására azonban felmérésre sem lenne szükség…