Beszőlőzve...

Ha az ember bekapcsolja a TV- t, beleolvas az újságba és valami droggal, alkohollal, gyilkossággal kapcsolatos hírt lát, rögtön megakad rajta a szeme! Én legalábbis így vagyok ezzel.

Amerikában szinte mindenki, aki a munkából, vásárlásból hazaér, bekapcsolja a TV-t, a kocsiban hallgatja a rádiót, vagy ha még ez nem elég információnak, akkor a piros lámpánál – mint régen a rikkancsok – kiabálják a legújabb híreket. Így nem csoda, ha a rádió hírei, a rikkancs patetikus monológja a tűző napon és a légkondicionált édes otthonban folyamatosan működő TV csatornák hírei el-el térnek egymástól.

Így történhet meg, hogy az 1 órai rádió hírekben bemondják: Whitney Houston drogtúladagolásban halt meg saját keze által; felérve az első emeletre, a TV-ben már bőszen boncolgatják, ki a gyilkosa. Mert amíg felértem – 2 perc alatt –, addig hirtelenjében 3 is lett neki. Szerencsétlen nő, nem elég, hogy meghalt, de itt maradt a lánya, akin 10 millió dollárt kérnek számon állítólag a drogdealerek, ugyanis az anyja ennyit halmozott fel, ki nem fizetett marijuana és cocain származékok vásárlása által.  Egy kisebb, 1 hálószobás ház, kb. 50 ezer dollárba kerül, egy tisztességes adag, közepes minőségű drog, 29-160 dollár között mozog. Tehát 10 millió dollár, nem kevés pénz...

Épp bele gondoltam... Amerika azért elég szép számú fogyasztója ezeknek a szereknek. Évekig nyomoztam és kutattam a drogok világában, téziseket írtam róluk, habár soha nem próbáltam ki egyiket sem. Egyik „mentorom” egyszer azt mondta: „Nem ítélhetsz ebben a témában addig, amíg az ő poklukat meg nem jártad!“

Lehet, hogy nem jártam abban a pokolban, de láttam mit tett velük a drog, az alkohol és más élvezeti cikkekk. Főleg ha az ember egyik nagyon közeli barátja megy tönkre ebbe. Az egyszerű, laikus ember (mint én is) mégis tudni akarja a választ, vagy legalább szeretné megérteni a fogyasztók okát.

Tisztelt Olvasó! Akár hiszi, akár nem, Amerika boldogtalan. De tényleg. Akár híres ember, akár nem, valami baja mindenkinek van. Imádott téma a depresszió, a droghasználat, az energiaitalok fogyasztása és persze egyik kedvencem, a túlevés.

Minden áldott nap „folyik” a TV-ből valami információ a helytelen használatról. Jelezném, nem a tiltáson, a használaton vannak fennakadva!!!

Depresszió elleni gyógyszert szed a lakosság 47 százaléka, droghasználó 31 százalék (ilyen-olyan formában, gyógyszerrel keverve). Az energiaital-gyártás és -fogyasztás az eget verdesi, a gyorséttermek hamburgerei és mennyei sült krumplijának fogyasztása, a pillanatnyi, kora délelőtti mámoros állapot előidézésének elengedhetetlen feltételei. Ennek látványa nem is olyan meglepő. Az utcán sétálva nem számit feltűnőnek, ha az átlagemberek keze kávéscsuporban, vagy energiaitalban végződik, a sült krumpli mellett. Gond nélkül elhozzák otthonról a kávéscsészét, a Red Bullt, a Monster energia italt, hiszen nem tudnának levezetni 5 km-t ezek nélkül. Meg amúgy is, szép „dizájnos” a csomagolása.

Egy számomra meglepő esetet szeretnék pár mondatban megírni, ami a lányom iskolájában fordult elő.

A 9 éves gyermekem, egy egész jó kis iskolába jár. A diverzitás hívei, tehát mindenféle gyermeket jár az iskolába. Érdekes, hogy minden „tipusú” gyerekből van 1-2. Az osztálylétszám 15, tehát nem nagy dolog összeválogatni őket. Van fekete, fehér, kínai, spanyol, török, és persze 6 amerikai gyerek is.

Az energiaitalok fogyasztásának helytelenségét, a lányom iskolai sportnapján láttam át valójában.

A sportnap 9 órakor kezdődött. Szülők, nagyszülők, testvérek vonultak ki a természetbe, gyermekeiknek szurkolni. Az egész hacacáré nem is lett volna feltűnő, ha mindegyik szülő betartja a szabályokat. Két évfolyam, azaz nagyjából száz gyerek küzdött meg az amúgy is majdnem mindenkinek járó díjért. A részvétel a fontos, nem a győzelem, legalábbis ezt sulykolták belénk....

Tíz óra környékén a sárga csapat hirtelen feltűnően jól kezdett teljesíteni futásban, dobásban, kötélhúzásban. Fél órán belül, annyi pontot gyűjtöttek, mint a többi gyerek összesen. Nem lett volna gond, ha nem az atlétikai szakosztályt körözték volna le a zseni matekosok. Szó sincs semmiféle előítéletről, még mielőtt bárki követ dobna rám.

A turpisság az ebédlőasztalnál derült ki. Egyik szülő ugyanis a fia csapatának ajándék plasztik italtartót ajándékozott, természetesen finom előre bekészített szőlőízű jéghideg itallal. Floridában élve, ez még reggel 9-kor is életmentő, annyira pokoli a meleg már márciusban is. A csapat olyannyira meglódult az energiaitaltól, hogy enni sem tudtak ezek után. Két gyerek összeesett, egyik a fáradtságtól, másik pedig a dehidratáltságtól.

A szülőt kérdőre vonták, aki csak annyit válaszolt: „Be akartuk bizonyítani, hogy a matekosok is képesek nyerni!”

A nagyobb probléma talán ott volt, hogy az energiaital összetevői külön-külön nem károsak, amit be is bizonyított a szülő, aki az egyik multi cég vezető egyénisége.

Talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem mindegyikünk gyermeke lehet zseni mindenben. De ha egy tét nélküli, 9 éves gyermekeknek megrendezett iskolai sportnapon a szülő ennyire teljesítmény orientált, akkor  milyen irányba fogja terelni a fiát a továbbiakban? A történetnek mindössze annyi tanulsága lett, hogy az iskolába a gyermekek ezentúl vizet vagy eredeti csomagolású gyümölcsitalt vihetnek csak be.

De jó!  A tanítók és a biztonsági őrök ezt is ellenőrizhetik majd a kapunál, mint az iskolatáskákat, hogy a gyerekek ne csempészhessék be a szüleik lőfegyverét az iskola területére...