Demonstráció

Felemás érzésekkel fogadta a tévé előtt ülő semleges néző a Demokrata-Liberális Párt konvenciójának első, de fontosabbik szombati napja munkálatait. 

A külsőségek az egykori RKP kongresszusaira emlékeztettek azzal, hogy a küldöttek nagy hangerővel, nevének skandálásával, táblákkal demonstráltak jelöltjük mellett. Egy lényeges különbség azonban a sokszor visszataszítóan talpnyaló kortes-megnyilvánulásokon túl is volt: most három jelölt közül lehetett választani, bár előre lehetett tudni, hogy csak kettő számít igazán, sőt a pártelnök-befutóra is jó eséllyel lehetett tippelni.

Aki így vélte, jól látta, hisz a régi pártelnök, miniszterelnök végül toronymagasan nyerte a versenyt. A pártfőtitkárként indult, második Vasile Blaga majdnem félezer szavazata viszont azt mutatja, hogy a PD-L nem egységes a régi-új vezető alkalmasságát illetően. A harmadik jelölt, aki szombat estére azonnali pezsgőt ígért, ha pártelnökké választják, aliug tudott két tucat szavazatot begyűjteni.

A pezsgőt, Emil Boc ígérete szerint, akkor isszák majd meg, ha jövőre megnyerik a választásokat és a nép jobban fog élni. E két motívum egyébként végigkísérte az elnökválasztást, egy harmadikkal kiegészülve: mindhárom jelölt a párt megreformálása mellett állt ki. Blaga, nem kis megrökönyödést kiváltva az ellenfél táborában, programbeszédét így kezdte: „ez a párt nem működik”, a továbbiakban pedig kemény szavakkal illette a fő kormányzópárt káderpolitikáját, a tisztségviselők kiválasztását, a párton belüli kommunikációt, illetve annak hiányát. Mindezek dacára a szombati nap végén az immár a győztes és a két vesztes jelölt egymás mellett, egymást megölelve igyekezett a küldöttek és rajtuk keresztül az egész párt, illetve a kívülállók tudomására hozni, demonstrálni: a belső vetélkedés ellenére a párt egysége szilárd. Mindkét vesztes azt is kijelentette: sem ők, sem híveik nem távoznak a pártból, mint ahogy arra az ellenzék spekulált. Ma azonban a Blaga-támogatók néhány „nehéz embere” visszalépett a jelöltségtől a párt többi vezető tisztségénél, ami azt jelzi: a demonstráció nem sikerült túl jól. Pedig egy ilyen nehéz időszak után egységes párttal sem lesz könnyű jövőre választásokat nyerni, megosztottan pedig bizonyára sehogy.