Díszítőkincs a húsvéti tojáson

A füstölt sonka, kolbász, szakajtónyi tojás, a húsvéti kalács bevetésre kész ezekben a napokban, színekben, illatokban tobzódik a ház, a családok nőtagjai igyekeznek kitenni magukért. Így volt és így történik ez ma is, mert a régi szép szokások, hagyományok öröklődnek. Szerencsére még vannak, akik őrzik, éltetik ezeket, akik tanítják, továbbadják. Tar Judit, a nyugdíjas korú vegyészmérnök és a fiatal újszentesi tanítónő, Dénes Ildikó más-más nemzedéket képvisel, mondhatni úgy is, hogy a folytonosságot példázzák. Béres Margit, a Temesvári Magyar Nyugdíjas-klub elnöke hívta meg őket a múlt szombati klubdélutánra, mert köztudott, hogy mindketten mesterei a húsvéti tojásdíszítésnek. Tar Judit a sósavas tojásírás, míg Dénes Ildikó a viaszos tojásírás szakértője. A jelenlévők közül Bőre Erzsébet, Pálfi Borbála, Horák Erzsébet, Erőss Judit munkához láttak, voltak, akik csak figyelték az ügyes kezeket, és hegyezték a fülüket, ugyanis magyarázattal és tanácsokkal kísérték a gyakorlati bemutatót az előadók, a férfiak pedig – Erőss Gyula, Rácz István, Varga Pál, Szűcs Lajos, Nacsa Imre – inkább csak kibiceltek, de senki sem tagadta, hogy öröme telik a munkában és a látványban.– Nem csupán hozzávaló szükségeltetik a tojásfestéshez, némi kézügyesség és sok szeretet is kell hozzá. Fiatalkoromban Kolozsváron a mi családunkban minden ifjúnak hímes tojás járt az öntözésért, és nem csak néhányat kellett megfestenünk... – mondta sokat sejtetően Tar Judit, majd hozzátette: – Most a lányomon meg az unokáimon a sor, és szívből örülök, hogy ragaszkodnak a családi hagyományokhoz.A beszélgetés során készségesen vállalta, hogy a jövőben kész megosztani népművészeti ismereteit, tapasztalatait a fiatalokkal, mert az ilyen irányú tudás nem lehet öncélú. Ő is sajátos ízlésének megfelelően formálja a különböző eredetű díszítőelemeket, vagyis nem csak „másolja” a régi motívumokat.A gyakorlati munkát érdekes elméleti ismeretekkel fűszerezte Dénes Ildikó, aki saját diplomadolgozatával szemléltette, milyen díszítőkincs van a birtokunkban, válogathatnak kedvükre a tojásfestők. Ugyanis ő 2000–2001-ben elvégezte a Kallós Alapítvány pedagógusoknak szervezett képzőművészeti tanfolyamát, nem sajnálta a fáradságot, havonta minden hétvégen utazott a Kolozsvárhoz közeli Válaszútra (ehhez a temesvári RMDSZ nyújtott segítséget a számára), és lám, az ott tanultak gyümölcsöznek. Tojás-szimbolika, legendák, hiedelmek, locsolóversek, különböző népi motívumok – baranyai, gyímesi, beregi-tiszaháti stb. –, a magyar díszítés alapformái, munkamódszerei olvashatók, láthatók a dolgozat lapjain, s e szép munkát közszemlére bocsátotta Ildikó.Akárcsak Telegdy Gyöngyi nyugdíjas tanárnő, az apró keresztszemes, húsvéti motívumokkal díszített varrottasát. Ahány szín, annyi tűbe fűzött hímzőfonal állt a keze ügyében, a nézők számára ma is talány, hogyan választotta és találta meg minden öltésnél a leghozzávalóbbat...Az utóbbi években megnőtt a népművészeti tárgyak iránti érdeklődés, megbecsülés. A szépet a hasznossal ötvöző igyekezet könnyít a megélhetés gondján, értéket teremt, gyönyörködtet. Reménykedjünk, hogy még sok-sok nemzedéken át!