Divat a plagizálás?

Plagizálás, azaz adatok, információk, szövegrészek átvétele a forrás megjelölése nélkül. Sajátként közlése. Magyarul úgy is szoktuk mondogatni: idegen tollakkal dicsekszik. Etikátlan, elítélendő cselekedet. Tudományos munkában, irodalomban, de a politikában is. Ennek ellenére egyre sűrűbben találkozunk a jelenséggel.

Néhány évvel ezelőtt a magyarországi baloldal zúdított össztüzet az akkori köztársasági elnök ellen, doktori disszertációjának egy részét egy bolgár tudományos tanulmány másolatának bélyegezte. Bár az egykori kiváló sportoló, olimpiai bajnok tagadta a vádakat, mégis lemondott, távozott tisztségéből.

Azt követően ugyancsak Magyarországon az akkori miniszterelnökről derítették ki, hogy a Pécsen megvédett doktori disszertációja sógorának korábbi disszertációjából „táplálkozott”. Az állítást nem lehetett bizonyítani, lévén, hogy a pécsi egyetem könyvtárából eltűnt (!) az említett szakdolgozat, s annak a szerzője a saját példányát sem találta meg otthonában. A meglehetősen furcsa eset következmény nélkül zárult, holott legalább az egyetemen valakinek felelnie kellett volna a leltárhiányért. 

Ugyancsak következmények nélkül zárult az Európa Bizottság elnökének plágiumügye is.

Mint kiderült Ursula von der Leyen doktori disszertációjának 61 oldalából 27 oldal (állítólag) szóról szóra másolt, közönséges plagizálás. Ezt a tényt feltáró szakember az egyetem rektorátusa elé terjesztette, javaslva vonják vissza a doktori címet. Néhány hónapi bürokratikus odázgatást követően az egyetemi szenátus kilenc tagjából hét a javaslat ellen szavazott. És az Európa Bizottságban sem vetette fel senki a kivizsgálás ügyét. (Holló hollónak…)

Olvasom a sajtóban, hogy idehaza is akadnak plagizálási ügyek. A korábbiakat nem sorolva, csak a mostani kormány volt és jelen tagjainak ilyen érintettségét említeném. Közülük eddig már négy kormánytagot érintett plágium-vád. Közöttük volt a korábbi oktatási miniszter, Sorin Câmpeanu is. Néhány hete a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága állapította meg, hogy Lucian Bode belügyminiszter 2018-ban megvédett disszertációja egy plagizálás. Természetesen azt érintett részéről azonnal jött a tiltakozás, mondván: csak politikai lejáratási kampány folyik ellene, ő minden törvényes előírást betartott.

Szalagcímként jelent meg minap az írott médiában, hogy a román igazságszolgáltatás leállította a kormányfő elleni plágiumgyanú vizsgálatát. Kétszer is végigolvasom a cikket, amelyben ott a határozat indoklása: a törvényességi határidő lejárta, eljárási szabálytalanságok, a feljelentés politikai indíttatása. De hiába keresem a lényeget, egyetlen szó sem esik a feljelentésben foglaltak cáfolatáról. Hogy nem igaz az egész, hogy mindez csak kitaláció. Sőt, az oknyomozó riporter elől az igazságszolgáltatás lefoglalta a Nemzetvédelmi Egyetem a kormányfő doktorátusával kapcsolatos minden dokumentációját. Ugyanúgy elzárták a nyilvánosság elől, mint tették annak idején az akadémikus tudós asszony Jászvárosban megtartott doktori disszertációjának minden iratát. Tetszik érteni vagy sejteni, miért.

Ezek után valaki még hisz-e abban, hogy idehaza mostanság minden törvényesen megy?