Dunának gangnak egy a hangja

Végképp elszállnak az agygőzeim, amikor valaki a sajátját nyalja ki. Amikor közhírré téteti, hogy ő a legjobb, a látványától is köddé válik az álom a fiatalok, de leginkább öregebbek szemgödrében. 

Aztán amikor kiderül, hogy az erre vonatkozó hivatalos statisztikát is ő rendelte meg saját ülőgumója kifehérítésének érdekében, szeretnék nyolcpárevezős plusz kormányos kiskocsoggal felspékelt kajakként úszni a Maroson legalább Makóig, hadd olvadjon ki belőlem a felesleg.

Na, de nem feszítem tovább a gatyamadzagot, gőznyomási problémáimat a DunaTv által a közelmúltban az Outdoor Media Audit Kft.-nél rendelt népszerűségi felmérés csapolta meg, amelyből kiderült, hogy Erdélyben ők a szupersztárok, majd az egész statisztikát nyakon öntötték „a nemzeti együvé tartozás, a közös szellemi égbolt, a magyar kultúra, bárhol is éljünk a világon” feliratú Cselényi László-féle mézesbödönnel.

Sajnos a DunaTV nem más, mint a tévhitek gyűjtődoboza, bingyá felsorolok néhányat. A legfontosabb, hogy azt hiszik, minden magyarnak kutya kötelessége őket nézni, persze, tudom, ezzel nincsenek egyedül, több más magyar megnyilvánulás érdekeltje hiszi, hogy minden, a köz felé továbbított mondatát némán falni kell. Visszatérve a tévére, a jövőképes erdélyi magyarság nem nézi, mert a DunaTV elsősorban a nyugdíjasokat célozza meg, a fiatal erdélyi magyar számára semmi üzenetük nincs. Kettő, a DunaTV bennünket itt mindenáron rá akar ragasztani a múlt fölötti nyavalygás csecsére. Trianon és társai. Évente egyszer kell, de ettől még az erdélyi magyar fiatalság útkeresése kátyúban marad, a Trianon fölötti könnyfakasztástól még nem lesz munkahelye, holnapja. Az erdélyi magyar fiatalt viszont a holnap érdekli, és nem hajlandó „megmaradni” csak azért, hogy néhány kényszertévésnek legyen miért felvenni a fizetését. A DunaTv számomra kényszerzubbony: politikusok kitalálták, hogy adjunk kultúrát a határon túl élőknek, de soha nem mérték fel a valós igényeket. Kiötlöttek egy valóságmentes műsorstruktúrát, és most ezt próbálják a nyakunkba ráncigálni.

Szerintem attól még magyar valaki, hogy nem bőg naphosszat Trianon fölött. Attól is még magyar valaki, ha nem csak a keményen kézivezérelt Kívánságkosarat nézi. Attól is magyar, ha szereti az amerikai vígjátékot, a Queent, Tarantinót vagy megcsettintette Nemescu California Dreamin’ filmjét. A Duna-zubbony piac- és közérdeklődés-ellenes, mert néhány ember anno elmondta, ez kell a határon túl, erre adjatok pénzt, nem számít, hogy a nézettség egy százalék alatti. És azóta csak a zömében érdektelen műsorokra szórják a pénzt, azt hiszik, a kereskedelmi tévézés, valós, lúgozatlan hírszolgáltatás kizárólag színvonalatlan lehet. Aminek pedig ott a címében, hogy magyar, az már ettől profi munka, tessék hanyatt vágódni tőle.

Csakhogy a dunásokon most átcsapott a hullám, érződik a megrendelt felmérésen, érződik, hogy készülnek a kormányváltásra, igazolni kell a létecskét.

Biztos vagyok benne, hogy a tévén belül szűk körben elhangzanak valós számadatok is. De ez senkit sem érdekel. Van egy éves költségvetés adófizetők pénzéből, van egy vezetőség, amely elhiteti a politikával, hogy ez kell nekünk ideát, és vannak alkalmazottak, akiknek ez a munkahelyük.

Függetlenül attól, mi kerül adásba.

(A Nyugati Jelen szerkesztősége nem osztja a szerző véleményét.)