Elégtétel

Megvallom, végig drukkoltam Magyarországnak, hogy az Európai Parlament vezetősége rádöbbenjen, az Orbán Viktor vezette kormány gazdasági intézkedései nem az ország demokratikus intézményeit támadták, nem a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét akarták megszüntetni, hanem a kormányfő minden igyekezetével azon volt, hogy az állampolgáraira gyakorolt gazdasági krízis hatásait csökkentse.

Hosszú, majdnem másfél évnyi küzdelem, meggyőző hadjárat, az országot és a magyar nemzetet elmarasztaló, bántó megnyilatkozások sora ért véget a napokban. Őszintén remélem, végérvényesen. Az Európai Unió végül is elismerte, hogy a magyar kormány nem sértette meg az uniós alapelveket, nem támadta meg az országban tevékenykedő nemzetközi cégeket, s a bankadót sem azért vezette be, mert külön és igazságtalan terheket akart az amúgy is komoly gondokkal küszködő pénzintézmények nyakába varrni, hanem azért, hogy őket is bevonja a méltányos közteherviselés rendszerébe. A devizahitelesek súlyos problémájának orvoslása, ha nem is hozott minden adós számára végleges felmentést, de nagymértékben sikerült csökkentenie a valutatartozások negatív hatását. A nyugdíjak nem módosultak, a minimálbért sikerült egy kevéssel megemelni, a középosztályra új terheket nem kellett kivetni.

Az a tény, hogy az Európai Unió megszüntetett minden, Magyarországra kirótt büntetést, fenyegetést, és minden megtorlási kísérletet abbahagyott, nagy elégtétel lehet a magyar kormány számára.

Orbán Viktor miniszterelnök múlt hét végén beszélt a fentiekről. Szavaiból egy kis elégedettséget olvastam ki. De nem volt nyugodt mosoly az arcán. A gondok továbbra is gombamód nőnek, ott sorjáznak a kisember asztalán.