Ez lenne a megoldás?

A tüntetések korát éljük, utcára vonulni, követelni, tiltakozni ma már mindenkinek szíve joga. Előfordul, hogy van foganatja, legtöbbször azonban falra hányt borsó a nagy nekibuzdulás eredménye. 

Az utca embere általában rokonszenvez a sokasággal, mert tudja, hogy nem jókedvében hangoskodik, sípol, dobol, rázza az öklét, ámde rögtön szisszen, ha a tyúkszemére lépnek. Vagyis ha kára származik belőle: ha nem jár a villamos, ha zárva találja a kisablakot a közhivatalban, ha az orvosok, ápolók visszaélnek helyzeti előnyükkel...

Olyan se hideg, se meleg fogadtatás akkor kíséri a tüntetést, ha képtelen értelmezni azt az utcai járókelő. Ilyenkor legfeljebb találgat: hát ez mire való?

Ezen tűnődtem magam is a napokban a temesvári Bălcescu téri villamosmegállóban, amikor megpillantottam egy hangosan imádkozó csoportot. Nem falusi búcsúsok voltak, nem is külföldi zarándokok, hanem városi tizenéves fiatalok, lányok és fiúk egy pópa vezetésével. A kezükben sem síp, sem dob, sem feliratos transzparens, ami elárulta volna a célt, a szándékot, ellenben volt a hátukra erősítve egy-egy nagy méretű színes kép, mely csecsemőt, magzatot ábrázolt. A csoport a sarki emeletes bérház zöld kapujával szemközt állt a széles járdán, és imádkozott. Hangosan, ájtatosan mondták a Miatyánkot és Üdvözlégyet, mit sem törődve az érkező villamosokkal, meg a villamosra várakozókkal. Közlekedési csomópont ez, ahol sokan megfordulnak, főleg a déli órákban, amikor özönlenek ki a gyerekek az iskolákból, és szülők, nagyszülők várakoznak a kisebbekre. Az imádkozó csoport azonban láthatóan tudomást sem vett a körülményekről. Álltak egymás mellett komoly arccal, nézték a csukott zöld kaput, és fohászkodtak.

Bebocsátást várnak, netán elhunyt ismerősük van a házban és ily módon  fejezik ki együttérzésüket? Ez tűnt a legelfogadhatóbb magyarázatnak, a bámészkodók és járókelők azonban mást sejtettek. És nekik volt igazuk.

Egy cégtábla rejtette az igazságot. Rajta az írás: Nőgyógyászat. Vagyis orvosi rendelő, sőt magánrendelő, ahol sok egyéb mellett feltételezhetően terhesség-megszakítást is végeznek. Bizonyítékkal persze nem rendelkeztek az imádkozó csoport tagjai sem, csupán feltételezték, hogy mi minden történik odabent...

Az ácsorgó szemtanúk végül kimondták: a könyörgés, a fohász az életért hangzik el, nem ellene. Szabályos ez? Vajon nem sérti az emberi jogokat?

A megjegyzések nem jutottak el a kivonuló csoport füléig. Senki sem dicsérte, de nem is marasztalta el őket, manapság mindenki azt mond, és azt gondol, amit akar. Engem egyetlen egy gondolat késztetett e sorok megírására: imádkozni Isten házában, zarándokhelyen, temetőben vagy csendes magányban szokás, nem az utcán, villamosmegállóban, orvosi cégtábla előtt. Reklámíze van az ilyenszerű kezdeményezésnek, megnyilvánulásnak, és a mai reklámoknak kevés a hitele.