Fapados megoldások

Érdekes álmom volt. Falusi lakodalomra kaptam meghívást. Módos emberek voltak az örömszülők, rengeteg vendégre számítottak. És megadták a módját: műsorra is gondoltak. Híres művészeket hívtak meg, akik apait-anyait beleadtak, hogy élményt nyújtsanak a díszes társaságnak. A háziak persze arról sem feledkeztek meg, hátha ez a felhőszakadásokkal tarkított szeszélyes nyár ismét „kiviseli magát”. Hatalmas katonai sátort feszítettek ki az udvar közepére. A sátor ugyan végtelenül koszos volt, alatta áporodott a levegő, de ki törődött ilyen aprósággal? A vendégsereg jól szórakozott, noha időnként részvétteljes pillantást vetettek azokra, akik a ponyván kívülre rekedtek, hiszen az égzengés veszélye nem múlt el.

A gyerekek is jól érezték magukat, kergetőztek, hangoskodtak, időnként felmásztak az udvar egyetlen fájának majd’ vízszintesen elhajló törzsére, majd onnan leugráltak.

Aztán az utcáról beszűrődő autódudálásra hirtelen felébredtem.

És akkor kiderült, hogy mindez nem is álom, hanem a pőre valóság.

Az Ethos nyári színház előadásán voltam sokadmagammal. Az idei évadban már harmadszor-negyedszer. Mert örvendtem a lehetőségnek és még jobban a meghívott kivételes vendégeknek. Legutóbb Maya Morgenstern előadói estjének, illetve Gheorghe Zamfir pánsípművész koncertjének. Ez utóbbi éppen Aradon ünnepelte pályájának fél évszázados évfordulóját.

Szóval a két világjáró művész megtisztelte szerény városunk publikumát is jelenlétével és megajándékozta páratlan tehetségével.

És mit nyújtottunk mi érte cserébe?

Egy falusi lagzira teljesen alkalmas iskolaudvar szerény és igénytelen körülményeit. A rosszul álcázott, kopott épülethomlokzatot az említett sátorral. „Mobil” színpadot, amit akár az udvar jobb, akár a bal oldalán „rendeznek” be, siralmas a háttér. Mozgatható, a tantermekből lehordható székeket és „változtatható” állóhelyeket.

Mindezt Ethos Nyári Színház néven ismerték meg a meghívott előadók, no meg a szépre vágyó, művészeteket kedvelő közönség. Amely kénytelen tudomásul venni, hogy mostanság a „fapados” megoldások virágkorát éljük Aradon.

 A kultúrában is. Mert a mennyiség ugyebár nem mindig minőség. Sőt…

Hogy ez is egy fénynyaláb ahhoz a délibábhoz, amely a távolban Európa kulturális fővárosának egy évre szóló mandátumát lebegteti, legfeljebb a szervezők hihetik. Ők is csak naiv pillanataikban.

Arad ennél többet, igényesebbet érdemel.

A kor jeles művészei is több alázatot, több tiszteletet érdemelnek, minthogy ilyen improvizált, az igényesség minimumát is alulmúló helyen lépjenek fel.

Mert értük megfizettük volna az egyébként ingyenes belépő árát.

A bevételt pedig – szerény véleményemmel egybecsengő sok aradi szerint is – normális színpad és nézőtér kialakítására, a lepusztultság, az igénytelenség nyomainak eltüntetésére kellett volna fordítani.

Aradon az évtizedek során volt már néhány sikertelen próbálkozás egy állandó nyári színház kialakítására.

Ennyire fapados talán még sohasem.