Fizetések

A múlt héten az országban lezajlott tüntetések után viszonylag nyugodt volt a hétvége politikai élete, a parlamenti pártok talán a mai felelősségvállalás parlamenti szavazására koncentráltak. 

A kormány maradna, az ellenzék menesztené, s úgy néz ki, nem éppen simán fog összejönni a maradáshoz szükséges szavazatmennyiség, hiszen nem biztos, hogy a pártfegyelmet mindenki betartja majd.

Ilyen körülmények között, amikor a kormány a fizetés- és nyugdíjcsökkentésért felelősséget vállal, az írott és elektronikus sajtóban elszaporodtak a különböző állami intézményekben dolgozók fizetéséről szóló beszámolók.

Az egyik újság szerint, például, az állam közel hárommilliárd eurót takaríthatna meg, ha elbocsátaná az állami adminisztrációban dolgozó tisztviselők felét, a Belügyminisztérium irodáiban papírt tologatók egyharmadát. Az adminisztrációban alkalmazottak átlagbére ugyanis e forrás szerint 3371 lej, a hazai átlagfizetés kétszerese. Egy ekkora összegből, tesszük hozzá, több mint négy, három váltásban aradi multinacionális vállalatnál dolgozó munkásnő bére jönne ki.

A hazai fizetések rendszere mellesleg teljesen áttekinthetetlen, számtalan aberrációt tartalmaz, és olyan káosz uralkodik benne, mint az egész társadalomban, bizonyítja az intézmények honlapján közzétett számos adat. Átlátszó, de homályos helyzet. Érthetetlen, például, hogy miközben az államelnök havi javadalmazása egy adat szerint 6702 lej – szerintem nevetségesen kicsi, az elnök személyétől függetlenül –, egy  pénzügyminisztériumi gépkocsivezető 4000 lej körüli fizetést kap,  miniszterének havi juttatása 5361 lej, de az államtitkár ennek másfélszeresét veszi fel? Az pedig végképp gyalázat, hogy egy kezdő orvos fizetése papíron alig haladja meg az ezret. És ki tudná alátámasztani észérvekkel, miként emelkedhetett egy bírónő nyugdíja 18 ezer lej fölé, még akkor is, ha életében valóban sok stressznek volt kitéve?

Bizonyára lesznek olyan olvasók, akik szerint elvégzett munkájukért bizonyos miniszterek, főtisztviselők még a havi 100 lejt se érdemlik meg. Van ebben némi igazság, de nem erről van szó, hanem arról, hogy a hazai fizetéspolitikában sok mindent helyre kellene rakni és nemcsak a mára, hanem a holnapra is gondolva.