Földrengés

Bejött a papírforma, s elsöprő Fidesz-győzelmet hozott a vasárnapi magyarországi választás. Az eredmények minimálisan különböznek a tavalyi EP-választáshoz képest, a tendencia ugyanaz.

Orbán Viktor alakulata abszolút többséget szerzett, s minden esélye megvan a kétharmad megszerzéséhez két hét múlva. A szocialisták és a Jobbik ismét fej-fej mellett haladtak, enyhe előnnyel előbbiek javára, akárcsak tavaly. Éppen meghaladva a küszöböt, negyedik párt is bejutott a parlamentbe, ezúttal azonban nem a rendszerváltás nagy pártja, az MDF, hanem az újonnan alakult LMP.

Mégis földrengésszerű átrendeződést hozott a vasárnapi választás. Nemcsak a jelentős jobbratolódás miatt, hanem azért is, mert nyolcéves botrányosan katasztrofális kormányzás után az MSZP a legrosszabb eredményét érte el a rendszerváltás 20 évében, az MDF mellett pedig a másik jelentős rendszerváltó párt, az SZDSZ is eltűnt a politikai porondról.

Aligha meglepő, hiszen a választópolgárok mindkettőt a Magyarországot a csőd szélére vezető MSZP-s kormányzással azonosították. Konkrét megoldások konkrét problémára helyett az MDF és az SZDSZ csupán a narancssárga vezér diktatúrájával való riogatást és hitelességüket vesztett, korrupciós ügyekbe bonyolódott politikusokat tudott csak ajánlani. Ami – idehaza is láthattuk – nem versenyképes politikai ajánlat.

A szocialisták hasonló problémákkal szembesülnek, viszont őket a lényegesen nagyobb szavazóbázis és az olajozottabb pártapparátus megvédte a teljes összeomlástól. Az MSZP-nek ezek után alaposan elemeznie kell az elmúlt 8 évet, s a populizmus plusz Orbán-ellenesség emocionális megközelítés helyett, új, racionális, elemekre kell alapoznia jövőbeni politikáját. Amennyiben fel akarják venni a versenyt a jobboldali túlsúllyal.

A győztes Fidesz is paradoxon helyzetben találja magát: a korábban meg sem álmodott mértékű többség ellenére politikai mozgástere igen szűk. A fölöttébb siralmas örökség nemcsak beszűkítette, egyenesen kényszerpályára állítja a kormányzást.