Gorbacsov

A Ceauşescu házaspárt nem kellett volna kivégezni, mint valami állatokat. De bizony jól tették, mert bőségesen megérdemelték.E két végletes álláspont között folyik a vita jó két évtizede, és nem csak Romániában. Most, a héten Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó párt- és államvezetőjének bukaresti látogatása kapcsán, jó három hónappal a román forradalom 20. évfordulója után ismét terítékre került a kérdés. Gorbacsov ugyanis azt mondta Bukarestban: egy ilyen tett elfogadhatatlan. Amivel Ion Iliescunak is orra alá dörgölte felelősségét, miután együtt ebédelt vele, Emil Constantinescu volt államfővel és számos mai főemberrel.  Nem tudni persze, mit gondolt a peresztrojka atyja, az elmúlt évszázad nyolcvanas éveinek kétségkívül kiemelkedő világpolitikai személyisége jó két évtizede a kivégzés hallatán. Annyi bizonyos, hogy az azóta alaposan megváltozott, immár majdnem egyesült Európában ma nem „trendi” államfők kivégzését civilizált országhoz méltó tettként elfogadni, még akkor sem, ha személy szerint lenézzük és utáljuk az áldozatot, mint Gorbacsov Ceauşescut. És hát akkor, 1989 decemberének karácsonyán is tudta mindenki, hiszen láthatta: a Kárpátok géniuszának és világhírű tudós nejének „pere” kutyakomédia, inkvizíciós tárgyalás, nem demokratikus bírósági eljárás. De hol volt még Romániában demokrácia? És az aligha téves állítás, hogy a lakosság döntő többsége akkor jogosnak érezte az ítéletet a népet és az országot megnyomorító diktátorral szemben. Márpedig, mondják, a nép szava Isten szava.   Gorbacsov Romániában „tisztázott” néhány dolgot a román forradalommal kapcsolatban. Állítása szerint nem létezett máltai megállapodás közte és Bush amerikai elnök között, a szovjet titkosszolgálat keze nem volt benne a román forradalomban, Iliescu nem kért szovjet fegyveres beavatkozást Romániában, ahol 1989 decemberének eseményei egy népi forradalom természetes jelenségei voltak.Ha mindez igaz, nyilatkozataival kihúzta a talajt számos összeesküvés-elmélet alól. Csakhogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a színtiszta igazságot mondta, és különben is: az igazság nem szokott gátat vetni a fantáziadús elméleteknek, még akkor sem, ha azok teljesen megalapozatlanok.