Hagyományos falatok

Amióta beleléptünk az unióba, a román húsfeldolgozást megfertőzte a „hagyományos termékek” elnevezésű, amúgy fogyasztóámító kór. Csakhogy nyakig merültek a dézsában, mert a románok nem a disznóvágási leleményükről híresek. 

A Kárpátokon túli régiókban őseik a gucit levágták, besózták, esetleg füstölgettek belőle valamit oszt annyi. Erdélyben viszont szerencsére tanultak tőlünk, a sváboktól, szászoktól, és a véresen kívül – ezt vallási kockafejűségből elfolyatják – nagyjából művelteurópai-módon dolgozzák fel röföginát. Szóval, amint látom ez a hiányosság sem okozott lelki traumát, s ma már minden valamire való szalámigyáros teletömi a pultokat „hagyományos román” felvágottakkal.

Amióta tavaly megnyílt, kedvencem lett a belvárosban egy brádi húsüzem boltja, nem írom ki a nevét, mert egy fél kolbászt sem kapok érte, de ott van az egykori nagyposta tőszomszédságában. Ár-minőség, kínálat, változatosság, eladónők kedvessége messze a hazai átlag fölött, szóval, rendszeresen oda járunk, ajánlom másnak is kipróbálásra, akit nem zavar, hogy minden „hagyományos” és mindenen ott a trikolóros címke.

Eddig elsiklottam fölötte, de legutóbb amíg soromra ácsingáztam, végigleltároztam az elnevezéseket, hogy mi a túró itt a tradicionális román. Egyet találtam, a brádi virslit. Amúgy ilyenek vannak, hogy maioş, lebăr, polonez, şuncă praga, kaiser, salam unguresc, salam bavarez, crenvurşt, hogy csak a legismertebb hagyományos román felvágottfajtákat említsem. Amúgy kalap le a vélhetően móc tulajdonos(ok) előtt, hogy nem rühelltek „magyar szalámit” kitenni, vagy maioş-t  írni a címkére a trikolór közepébe, de ez más kérdés. Ellenben ezt úgy is felfoghatnánk, hogy a „salam unguresc” már ott sorakozott Decebal vagy Avram Iancu asztalán.

A kedvencem viszont a hagyományos „baromfihús parizer”. Apropó párizsi. Biz’isten minden boltban újra kell töltenem, amikor meglátom a „parasztparizer” (parizer ţărănesc) feliratot. Miből gondolja a gyártó, hogy mi városiak olyan hülyék vagyunk, hogy azt hisszük, falun az aratók Mariska után hajították a kaszakövet, ha nem vitt kosarában nekik parizeres szendvicset? Apropó bezárva.

 Szóval szerintem sokkal de sokkal közelebb állna a bolt a valóságtól, amennyiben „hagyományos nemzetközi felvágottak” szlogennel reklámozná magát. Mert újabban már a locsolkodás, tojásfestés is ősi román hagyományként fut a tévékben, minden áron be akarják bizonyítani, hogy más nemzetiség, ha él is itt, az csak a lyukas gatyájával dicsekedhet, és a kereket is ők, románok gurították a kezünkbe. Sosem értettem, hogy miért kell már a kajáikat is másoktól lopniuk, miért szégyellik a sajátjaikat. Például, a puliszkát. Nyissál román puliszka-bárt vagy vendéglőt, közben gyártsál májast, virslit, magyar vagy bajor szalámit, de ne írd már rá, hogy az a te hagyományos terméked.

Nem szégyen másoktól tanulni, az viszont szégyen, ha ezt letagadod.