Házasságok böjtje

Van-e sok jó hírük? Ezt szoktam kérdezni heti rendszerességgel az egyházmegye plébániáit tárcsázva, és a telefon túlsó végén megszólaló személy – legyen bár lelkipásztor, sekrestyés vagy titkárnő – mindig készséges. Ők tudják, mi számít jó hírnek: az egyházi rendezvények, az esküvők, a keresztelők. Rossz hírnek pedig az elhalálozások, amelyek bánatot okoznak a családoknak és megfogyatkozást, veszteséget a hitbeli közösségnek.S a kapott válaszok többsége, mint olvasóink is tapasztalhatják, jobbára szomorú hírekről számol be hétről hétre.Köztudott, hogy böjtidőben nem szokás lakodalmat ülni a katolikus családokban. Mint ahogy a zenés-táncos mulatságokat is elnapolják húsvét utánig.A házasságkötések „szünideje” azonban nem korlátozódik csupán a böjt idejére. Az egyházi anyakönyvek év közben sem jegyeznek annyi esküvőt, mint esztendőkkel ezelőtt, s így az újságban is hiánycikk az ilyenszerű jó hír. És a meglévő kevés is jobbára felemás, azaz vegyes házasság, ami eleve irányt szab a beszélt nyelvnek a családban.Temesvár egyik nagy templomában például az elmúlt esztendőben 56 jegyespár mondta ki a boldogító igent, ám mindössze hat pár volt magyar nemzetiségű, azaz hat magyar anyanyelvű ifjú és leány talált egymásra. A többi ötven más nyelvet beszélő társat választott magának. A szülők véleménye, tanácsa e téren vajmi keveset ér, és kivételt csak azok képeznek, akik a maguk módján tudnak hatni a családba jött idegenre.Egyike volt régi jó ismerősöm, Kati néni, aki első perctől kikötötte: „Édes lányom, ha szereted a fiamat, nem számít a fajtád, az sem, hogy nincs hozományod, a mi otthonunk a te otthonod is lesz. Csak egyet kérek: tanuld meg a mi anyanyelvünket, velünk beszélj magyarul. Te attól nem leszel kevesebb, de nekünk kedvesebb igen.”Megtanulta. Mondhatni, hibátlanul pereg a nyelve, ugyanúgy „őzik”, mint egykor Kati néni, de ezt senki sem rója fel neki. A fiai sem, ők is értenek a szóból. Ezzel gazdagabb az örökségük, nagyobb a tisztességük a faluban. A kétnyelvűség nem hátrányukra, hanem előnyükre szolgál.A népi szólás szerint a szerelem vak. De azt nem mondja, hogy legyen néma is. A gyöngéd vallomás minden nyelven szépen hangzik, megérti azt magyarul is, akinek szánják. Megérti, és megéli szerelemmel, szeretettel. Ami pedig a szülőket illeti, nos, ők igazán megérdemlik, hogy anyanyelvükön szóljanak hozzájuk, nevezzék őket „anyámnak, apámnak”. Tiszteletből.