Hetek az atomért

Felröppent a hír a világ- (meg a magyarországi, romániai) sajtóban, hogy Macron francia elnök és Orbán magyar miniszterelnök közös levelet írt az Európai Bizottságnak atomerőmű-ügyben. Közelebbről azt szeretnék elérni, hogy a testület „szakítson az atomenergia hátráltatását célzó politikájával”, sőt támogassa azt az Unió zöld programjának keretében.

Ez a zöld program, mint ismeretes, a klímacélokat (a Föld felmelegedésének megakadályozását) szolgálja.

A levelet további öt ország – Lengyel- és Csehország, Szlovákia és Szlovénia, valamint Románia miniszterelnöke is aláírta.

Hogy miként jönnek a zöld programba az atomerőművek?

Úgy, hogy nagyon nagy teljesítményük ellenére nem bocsátanak ki káros gázokat, kis mennyiségű a hulladékuk, olcsóbban termelnek a hagyományos erőműveknél – tehát hatékonyabbak –, az üzemanyag könnyebben tárolható és szállítható stb.

Egy ilyen érvelésben természetesen nem szerepelnek a hátrányok, a hátulütőket egy képzett szónok, érvelő egy vitában nem, vagy csak nagyon szőrmentén használja.

Arról nem esik szó, hogy az atomerőmű hátrányai a más  erőművekkel szemben többek között az, hogy a radioaktív hulladékok egy része akár több száz évig is veszélyes lehet (hol és hogyan raktározandó, semmisíthető meg biztonságosan?), nagy, drága az egyszeri beruházásigény – egy atomerőmű óriási költségekbe kerül a hagyományos, szén- vagy gázalapú erőművel szemben). S akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb rémről, az esetleges, nukleáris szennyezést okozó balesetről. Az emberiség több ilyet is átélt, a legelsőket még jóval az eddig legsúlyosabbaknak számító szovjetunióbeli Csernobil (1986 április vége), vagy a japán Fukushima (2011 márciusa) esetében. Ez utóbbi alighanem döntő esemény volt Németország azon döntésére, miszerint leépíti atomerőműveit, s az általuk termelt (nem csekély mennyiségű) villamosenergiát más forrásokból (szén- és gáztüzelésű erőművek, megújuló szél- és napenergia stb.) pótolja. Németországban a leépítés folyamatban van, a hírek szerint jövőre befejeződik.

Franciaország viszont  – amelyhez, lám, most mások is csatlakoztak –, határozottan kiáll az atomerőművek mellett. Nehéz volna elképzelni is, hogy a Macron vezette ország lemond erről az energiatermelőről, amely jelenleg villamosáram-szükségletének mintegy hetven (!) százalékát biztosítja. A hozzá csatlakozók pedig nemhogy leépítenék, de felfuttatják atomerőműveiket: köztudott, hogy Románia tovább bővíti cernavodai, Magyarország paksi létesítményét, Lengyelország, Bulgária, Csehország is új nukleáris erőműveket épít.

Románia egyetlen atomerőműve jelenleg az ország villanyáram-szükségletének mintegy ötödét fedezi. A harmadik, negyedik blokk üzembehelyezésével az arány nyilván nőni fog.

Az Európai Unió nem tiltja az atomerúművek létét és fejlesztését, de nem is támogatja pénzügyileg – ezt kifogásolják most a „hetek”. Pedig, mondják ez utóbbiak, mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogyan, milyen úton-módon járul hozzá az európai közösség a klímaegyezmény teljesítéséhez.

A hetek levele megszületett, szándékaik hivatalossá váltak.

Európa belátható időn belül – legalább jónéhány évtizedig – nem fogja felszámolni atomerőműveit.