Hosszú távú szénmentesítés

Trump elnök kiléptette az USA-t a párizsi klímaegyezményből, Európa viszont továbbra is a zöld átállást célozza. Az Európai Parlament által elfogadott Irány 55 (Fit For 55) törvénycsomag előírja, hogy 2035-ig az EU 55%-kal csökkentse széndioxid kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Mindenekelőtt a környezetszennyező fosszilis energiaforrásokról kell fokozatosan lemondani, azon belül is a legjobban szennyező szénről. Átmenetileg a kevésbé szennyező gáz szóba jöhet alternatívaként, de csak ideiglenes jelleggel, hosszú távon ezt is háttérbe kellene szorítani. Akárcsak a kőolajat és annak származékait (főleg benzin és gázolaj). A szenet – legyen szó kőszénről vagy barnaszénről – és a gázt Európában leginkább villamosenergia-termelésre és fűtésre használják, miközben a kőolajat és származékait a gépkocsikban, a benzint a klasszikus járműveknél, a gázolajat (románosan motorin) pedig a diesel motoros autókban.

Az EU-s előírások szerint a villamosenergia-termelésnél és az épületek fűtésénél a nap-, a szél-, és a vízi energiára kellene áttérni, a gépkocsiknál pedig a belső égésű, kőolaj-származékokkal üzemelő motorokat villamos meghajtású autókkal kellene minél hamarabb lecserélni, 2035 után ugyanis tilos lesz új benzinnel, vagy gázolajjal működő járműveket forgalomba helyezni.

Hogyan alakult a különböző energiaforrások helyzete az EU-ban 1990-től? A következő táblázat a szénfélék termelését és fogyasztását szemlélteti millió tonnában, az EU statisztikai hivatalának (Eurostat) adatai szerint: 

Az adatok egyértelműen mutatják, hogy a különféle szénfajták használata jelentősen csökkent az EU-ban 1990 óta. 2020-ra a szénfogyasztás több mint felével esett vissza uniós átlagban. A kőszén fogyasztása 80%-kal esett vissza 1990-hez képest, a barnaszénné pedig 64%-kal. Az utóbbi években viszont emelkedett némileg mindkét szénféle fogyasztása, a változás lényegében Németország számlájára írható. Ideológiai megfontolásokból Berlin sorozatosan bezárta atomerőműveit. Az Ukrajna elleni orosz agresszió az orosz gázimport drasztikus visszaesését eredményezte, kénytelenek voltak tehát szénnel pótolni a kieső energiát. Németországban főleg barnaszenet (lignitet és egyéb gyengébb minőségű szénfélét) bányásznak, új bányákat is nyitottak, a jobb minőségű kőszénből kevesebb van. Amúgy az EU távolról legnagyobb és legjobb minőségű kőszéntartalékai – és legjelentősebb bányái – Lengyelországban vannak. Amint a táblázat is mutatja, az évek során az EU jelentős mennyiségű kőszenet importált, a belső termelés nem képes fedezni a fogyasztási szükségletet. Míg a barnaszenet hőerőművekben, áram és hőenergia termelésére használják, addig a nagyobb kalória értékű kőszenet az iparban is, főleg a kohászatban használják acéltermelésre. Jelenleg az import fedezi az EU-s kőszénfogyasztás 70%-t, a legfontosabb importpartnerek Oroszország, onnan származott a behozatal több mint fele, legalábbis az ukrajnai háború előtt, jócskán megelőzve Ausztráliát (18%) és az USA-t (16%). A barnaszén belső termelésből származik, e téren az EU teljesen önellátó, azzal a legtöbb uniós ország rendelkezik, számos ország bányászata erre alapul, s a termelés és a fogyasztás mértéke lényegében fedi egymást.

Európában tehát évről évre kevesebb szénféléket égetnek el áram és hőenergia termelésére. Melyek voltak a legjelentősebb szénfogyasztó országok? A következő táblázat a legjelentősebb országok tavalyi fogyasztását szemlélteti, millió tonnába kifejezve:

Európa legjelentősebb szén-országai Németország és Lengyelország, a kettő együtt adja az EU kőszén- és barnaszén-fogyasztásának közel kétharmadát, a maradék 25 tagország együttesen pedig valamivel többet, mint egyharmadot. A két élenjáró közötti különbséget inkább a szén fajtája adja, Lengyelország a kőszénhasználat terén első és második a barnaszén terén, Németország pedig fordítva. A nyugat-európai országokra inkább a kőszénfogyasztás jellemző, míg a keletiekre a barnaszén, melyet a szocialista időkből megmaradt hőerőművekben használnak fel. Romániában a kőszénfogyasztás jelentősen visszaesett a marosnémetii hőerőmű és a legtöbb Zsil-völgyi bánya bezárása után, a barnaszén részesedése (olténiai lignit-vállalat) viszont jelentős maradt az országos áramhálózatban.

Termelés szempontjából hasonló a helyzet, mint a fogyasztásnál, Németország és Lengyelország távolról a két legjelentősebb termelő, együttesen az EU termelésének több mint kétharmadát adják, a maradék 25 tagország együttvéve pedig kevesebb, mint egyharmadot.

A fosszilis energiaforrások (szénfélék és gáz) folyamatosan háttérbe szorulnak az EU-ban, csupán annak mértéke változik országról országra. Helyüket lassan de biztosan átveszik az egyéb típusú energiaforrások, mindenekelőtt a megújuló, szinte kimeríthetetlen, olcsóbb és kevésbé környezetszennyező erőforrások, a víz-, a szél- és napenergia. Ezeken kívül az atomerőművek is jelentősen hozzájárulnak az áram- és hőenergia-termeléshez, noha az atomenergia használata fölöttébb vitatott. 2021-ben az atom volt az EU legjelentősebb energiaforrása, az biztosította az uniós energiafogyasztás 25%-t. 

Hogy néz ki néhány közép- és kelet-európai ország energia-vegyülete? Ezt a következő táblázat szemlélteti, százalékos megosztásban.

Amint a táblázat is mutatja, a legtöbb ország energiaellátása több pilléren áll. Lengyelország és Szlovákia a két kivétel, előbbi energiaszükségletének több mint 60%-t szénfélékből fedezi, ami egyáltalán nem meglepő, tekintettel az ország nagy széntartalékaira. A gáz azonban csak a szükséglet kevesebb mint 10%-át fedezi, akárcsak a szélenergia, miközben a többi energiaforrás hozzájárulása elenyésző, atomenergia pedig egyáltalán nincs. Szlovákiában az atom biztosítja az ország energiaszükségletének több mint felét, a gáz és a víz pedig 15-15%-át. 

A többi országban kiegyensúlyozottabb a helyzet. Csehországban és Bulgáriában a szén mellett az atom is jelentős energiaforrás, a gáz és a megújulók viszont kevésbé. Magyarország mindenekelőtt a paksi atomerőmű termelésétől függ, az adja az ország energiájának közel felét, de a gáz is fontos, ezért is fontos a magyar kormánynak az orosz kapcsolatok megőrzése, Paks ugyanis szovjet technológiával épült meg, s szintén orosz fejlesztést terveznek, a gáz pedig szintén Oroszországból származik. Románia az egyetlen, ahol a vízierőművek jelentősen hozzájárulnak az ország energiatermeléséhez, de a vízi energia eleve csak a hegyes országokban jelentős, sík területen a folyók energetikai potenciálja minimális. Amúgy Románián kívül a vízi energia csak a szintén hegyes domborzatú Szlovákiában, Bulgáriában és Görögországban jelentősebb. Utóbbi természeti adottságai révén a szél- és a napenergia is számottevő, könnyű lesz a gáz arányának csökkentése.

Lengyelországban sokkal nehezebb lesz a zöld átállás, tekintettel a szén magas arányára. Csehország, Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Románia már mérsékeltebb kihívással szembesül, legalábbis ha Brüsszelben elfogadják az atomot zöld energiaforrásnak. Németország két évvel ezelőtti adatai pedig keveset érnek manapság, azóta ugyanis bezárták az összes atomerőművet, melyek az energiaszükséglet 12%-át fedezték, illetve drasztikusan csökkentették az orosz gázimportot, miközben éppenséggel a leginkább környezetszennyező szénfélék használata ugrott meg!