Iszapbirkózás csapdákkal

Politikai válságot indított el a PSD miután megvonta a támogatást a Bolojan-kormánytól, és miniszterei lemondtak tisztségükről. A szocdemek lényegében már hónapok óta szembeszálltak Bolojannal, a kormányfő elleni kirohanásaik egyre durvábbak és egyre gyakoribbak voltak. Az AUR-ral közös bizalmatlansági indítvány meglepetésnek számít, mivel a PSD korábban elutasított bármilyen együttműködést velük.

Hivatalosan a PSD a megszorítások miatt fordult szembe Bolojannal, a valóságban azonban a kiváltságok és politikai klientúrájuk zsírós jövedelmeinek a lefaragása csapta ki a hisztit. Amikor áfát és adókat emeltek meg az ürességtől kongó államkassza megtöltésére, vagy a szociális támogatásokat faragták le, a PSD-nek semmi baja nem volt a kormányfővel. Kemény ellenállás és halasztás ellenére Bolojan felszámolta a bírák és ügyészek eget súroló kiváltságait, és jelezte, hogy a többi „speciálisok” (katonák, belügyiek, titkosszolgálatok) következnek. A közigazgatási pazarlásból is jócskán lefaragott az adminisztratív reform révén, amely komoly érvágás a PSD-s politikai klientúrának. A PSD hatalma éppen ezen pókhálószerű klienteláris szövődményen alapszik, a helyi kiskirályaik ennek révén uralják a Kárpáton-túli térséget, és ők terelik a népet az urnákhoz. Legutóbb pedig hisztérikusan, a kilencvenes évek „nem adjuk el az országot” szlogennel ellenezte az állami cégek kisebbségi részvénycsomagjának tőzsdére vitelét, illetve tiltakozott az évek óta veszteséget „termelő” vállalatok átszervezése, bezárása ellen. Akárcsak az előző kettő, ez is része a kormányprogramnak, a PSD számára viszont további komoly érvágás, hiszen ezeken keresztül talicskázzák évek óta a közpénzt a politikai klientúra zsebébe.

Ez nyilván elfogadhatatlan a PSD fanarióta politikai-szemléletének, Bolojan mondhatni, a PSD lényegét fenyegeti, akkor, amikor a szocdemek évtizedeken át stabil szavazóbázisa egyre nagyobb mértékben pártol át az AUR-hoz!

A kormányfő elkergetését a PSD és az AUR szavazói tapsolnák meg leginkább. Így aztán mindkét párt harci pózra váltott. A szocdemek a megszokott módon csinálják, házon belüli árulással, a partner hátba-szúrásával. 

Tervük szerint az AUR-ral együtt megbuktatják a kormányfőt, majd faképnél hagyják az AUR-t. PSD-s berkekben arra számítanak, hogy ezután a maguk a PNL-sek menesztik Bolojant a párt éléről.

Kérdéses azonban, hogy bejön-e a számításuk. A PNL egyöntetűen kiáll pártelnöke mellett, legalábbis egyelőre, sőt, jelezte, hogy nem szövetkezik többé a PSD-vel, ha megbuktatják a kormányfőt, s az USR is hasonló álláspontra helyezkedett. Az AUR pedig nem elégszik meg Bolojan megbuktatásával, előrehozott választást akar, mivel támogatottsága jelentősen meghaladja minden egyéb pártét, és lényegében kétszer nagyobb, mint a PSD-é.

Ha a Grindeanuék kirobbantott politikai válság elhúzódik, az emberek a hatalomért egymásnak eső politikusok felelőtlen iszapbírkózásaként értékelik a történteket, hiszen több milliárd EU-s finanszírozás úszhat el. Ami az AUR malmára hajtja a vizet, amelynek csak hangosan kell megismételnie, hogy azok ott fent a koncért marakodnak, miközben a népet kifosztják, s félnek a népítélettől, az előrehozott parlamenti választástól.

Súlyos pénzügyi krízis és gazdasági nehézségek után a PSD önérdekből szított politikai válsága úgy hiányzott Romániának, mint mókusnak az erdőtűz.