Itthon, a paradicsomban

Évek óta nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a helyi értékek megőrzése. Teljesen mindegy, hogy az értékmentés milyen területen zajlik, a lényeg, hogy a maiak felismerjék azokat a kincseket, amelyek itt, közvetlen környezetünkben vannak. Az épített örökség megőrzése, a hagyományos épületek megmaradásának fontossága lassan, de kezd tudatosulni vidékünkön is, s szemmel láthatóan szaporodik azok száma, akik szívükön viselik ezt, és konkrét lépéseket is tesznek érte. Újabb és újabb történeteket hallok, hogy itt-ott, ebben és ebben a faluban is fiatal értelmiségiek több házat vásároltak meg, és visszaállították eredeti állapotába, lakhatóvá tették. Ha nem is költöztek ki azonnal, de megmentették az enyészettől, s elindult jó irányba egy folyamat. Számos jó, követhető példát tudunk felsorolni, ez a fajta gondolkodásmód szerencsére ragadós, sokan követik. Ismerősim közt is egyre többen vannak, akik falun képzelik el az életüket, s városi létükre még a gazdálkodást is fontolgatják. Választott elöljáróink is végre nyitott szemmel járnak, a helyi közbirtokosságok is számtalan jó kezdeményezést támogatnak, önerőből újítatnak fel épületeket. Harminc évbe tellett, hogy valami megmozduljon, hála az uniós támogatásoknak, aminek – elismerjük vagy sem – rengeteg pozitív hozadéka van. Azt tapasztalom, hogy az udvarhelyszéki elhagyatott apró falvak életre kelnek, a házak elől eltűnik a derékig érő fű, mozgás van az udvaron.

Visszatért a kalákaszellem is. Példa erre a hétvégén átadott homoródkarácsonyfalvi népi feredő, amelyet a falu határában alakítottak ki, az egykoron létező, de mára teljesen eltűnt fürdővel átellenben, a patak innenső oldalán. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a lelkesedést: az összefogás eredményeként létrejött konkrét megvalósítás üzenete megható. A helyiek kétkezi munkájának eredményét tükrözi a kialakított környezet. Lám, így is lehet építkezni. Többször elhangzott, hogy itthon a legszebb, a legjobb. Viszonylag még tiszta és érintetlen a természet, közvetlen környezetünkben fellelhető az összes gyógynövény, amely bajainkat gyógyítja. De ami legfőképp gyógyír lehet a lélek számára, az az itthon, a szülőföld szeretete.

Étkezési szokásaink is lassan átalakulnak, a helyit, a magunk által termesztettet részesítjük előnyben. Kicsit úgy tűnik, mintha most találtuk volna fel a spanyol viaszt, pedig nincs új a nap alatt. Ez mindig is így volt, csak a rendszerváltás után, a hirtelen ránk szakadt jólétben változott meg, amikor azt hittük, hogy mindenből a külföldi a legjobb.

Hát vegyük tudomásul, hogy amíg földeink teremnek, s a földből ásványvíz tör elő, addig nincs félnivalónk. Amíg képesek vagyunk magunk előállítani ételeinket, amíg van tej, gabona, hús, zöldség és gyümölcs, addig a legjobb helyen vagyunk.