„... jó kedvvel, bőséggel”

Sokszor beszéltek, írtak róla az utóbbi napokban, mert a Himnusz születésének dátuma, illetve a Magyar kultúra napja elfoglalta méltó helyét az ünnepek sorában. És noha a naptár túllépett az eseményen, valami mégis itt maradt belőle. Valami, ami talán megérdemel néhány sort a lap betűrengetegében, hogy megmaradjon, tanúskodjon. Mivel is kezdődhetett volna az ünnep a temesvári magyar nyugdíjasok klubdélutánján, ha nem a Himnusz eléneklésével?! Idős emberek álltak feszes vigyázzban, és a fakó, rekedtes hangok ezúttal erőteljesen, ércesen szárnyaltak a Kós Károly Közösségi Központban. Belső tűz fűtötte az éneküket, kiérzett belőle a birtoklás öröme és az összetartozás bizonyossága: a Himnusz a miénk, a Himnusz mi vagyunk. Méltató szavakkal ezt erősítette meg Béres Margit, a nyugdíjasklub elnöke is, aki a továbbiak során a kultúra kifejezés tartalmát, mibenlétét értelmezte. Néhány mondatban vázolta azt a sok maradandó szellemi és tárgyi értéket, mely méltán erősítheti magyarságtudatunkat. Telegdy Gyöngyi ny. tanárnő Nobel-díjasainkat, a tudományok és művészetek terén világhírnevet szerzett nagyjainkat hozta közelebb a hallgatósághoz, míg az egybegyűltek azok nevével egészítették ki a gazdag gyűjteményt, akik e vidéken, sőt, közvetlen közelünkben éltek, élnek és cselekvő részesei nemzeti kultúránknak.Meghívott vendége is volt a rendezvénynek: Viorica Pop Ivan, a Temesvári Román Opera nyugalmazott művésze, aki Béres Margit felkérésére nem első alkalommal tisztelte meg ezt a kis magyar közösséget. Tisztán csengő szopránján Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Johann Strauss operettjeiből adott elő ismert, közkedvelt dalokat, de a magyar nóták háza táján is otthon van a művésznő, és színes repertoárjának évekkel ezelőtt a Nyugati Jelen temesvári Dankó Pista-estjén már nagy tetszéssel, hálásan tapsolt a közönség. Viorica Pop Ivan ismertségét, népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy különböző rendezvényeken és húsz templomban énekel mostanában is: héber nyelven a zsinagógában, román, magyar, német, latin nyelven a különböző vallásfelekezetek templomaiban. „Olyankor úgy érzem, közelebb vagyok az égiekhez” – mondja a művésznő, s a magunk részéről csak megerősíthetjük: aki énekel, az kétszer imádkozik.Hazai, tengeren túli és híres európai színpadok, sikeres turnék sokasága után az idei Magyar kultúra napján a nyugdíjasok körében üdvözölni Viorica Pop Ivan művésznőt – az őszinte barátság bizonysága. Mert számára nincs kis és nagy közönség, csak zenét, dalt szerető közönség létezik, melynek a szívéhez utat talál az ő hangja.