„Jogi” avagy nemzetinek titulált adás

Nemrég, telefonálás közben a feleségem megkérdezte a beszélgetőpartnerét, hogy akkor éppen mit néznek a tévében. A jó humorral megáldott sógornőnk válaszolta, hogy a „jogit”. Azóta a családban meghonosodott, hogy a Duna Televízióban, amikor szinte minden híradásban, legtöbbször a sporthíreknél (de nem csak!) elmegy a kép és a hang, és megjelenik a felirat, hogy a szerzői jogokra való tekintettel azt a határon kívülre nem sugározhatják, akkor számunkra a „jogi” van műsoron. 

Bevallom, kezdetben a sógorommal együtt igencsak bosszankodtunk, olykor cifrákat is mondogattunk, hiszen (mindketten sportszeretők vagyunk) többször is alapvető, friss információktól fosztanak meg bennünket. Az eljárást még megérteném, ha valamelyik külföldi sportcsatornától átvett híradást (a szerződés szerint) csak Magyarország területére lehet közvetíteni. De a korlátozásba a magyar televízió által készített anyagok is bekerülnek az említett „jogi” kategóriába. Felsorolhatatlanul sok esetből csak néhány legutóbb kiragadott példát említek. Például azt, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány legutóbbi fociválogatott kerethirdetése megkezdésedkor sötétült el a képernyő. (Minden esetleges magyarázkodás az illetékesek részéről teljesen felesleges!) Egy másik alkalommal egy magyar focista külföldi szerződését „titkolták” el a határon túliaktól. (Vajh, miért?) Azt már nem is említem, hogy a párizsi olimpia eredményeit rendre kitakarták, miközben az M4 a határon túlra is sugározta valamennyi adását. Apropó, M4. Nemzeti sportcsatorna, de az sem makulátlan a kérdésben. Csak a legutolsó esetet említem: miközben a Fradinak a Totemham elleni hazai (!) mérkőzése alatt az M4-es csatorna fekete képernyőjét bámulhattuk, egy román sportcsatornán végig lehetett nézni a meccset! 

De immár nem csak a sportadást cenzúrázzák meg számunkra. Előfordult, hogy a Duna TV híradóján a vezető hírt vonták jogi korlátozás alá. Sőt! július egyik napján előfordult, hogy a déli harangszó alatt jelent meg a magyar és angol nyelvű néma, magyarázó felirat. Akkor csak magam számára találgattam: vajon maga Ferenc pápa Őszentsége vonhatta vissza aznapra XV. századi elődjének a déli harangszóra vonatkozó utasítását? 

És még egy észrevétel az említett okok miatt a magyar nemzet fogalmából kizártak részéről. (Az előbbi mondatra talán felfigyel valaki!) Az anyaországban hatalmon lévő kormánykoalíció a határon át nemzetegyesítő dicséretes politikájának következtében, mi, az önhibánkon kívül a határon kívül rekedtek is (jó hosszú idő után) visszakerültünk a magyar nemzet egészébe. Minket is az egységes nemzet tagjának tartanak. Ha így van, a Nemzeti sporthíradó minket is megillet(ne). Ha az illető tévécsatorna (csatornák) illetékesei úgy találják, hogy nem, akkor legyenek szívesek változtassák meg annak a sportműsornak a címét. Lehetne hazai, lehetne országos, lehetne területi, de nemzeti nem. Mert az nem fedi az általuk teremtett valóságot. 

Az 1950-es években a Budapesti Nemzetközi Vásáron egykor készített rádióüzeneteknek volt egy szokványos befejező mondata: „Aki hallja, adja át!” Én most úgy módosítanám: akinek lehetősége van, juttassa el az észrevételeket a Duna Televízióhoz. 

Hátha lesz valami foganatja.