Kereskedelmi háború

Trump elnök a Fehér Ház kertjében a nyilvánosság előtt írta alá a rendeletet, amely jelentős vámokat vezet be minden importra. Minden egyes ország számára lesz egy minimális, 10%-os vámtétel, amit annak az „előjognak” az áraként említett, hogy beléphet a világ legnagyobb piacára. Ezen felül további vámokat vezetett be, annak függvényében, hogy mekkora az amerikai deficit a kétoldalú kereskedelemben. Az EU-ra például 20%-os vámot vetett ki, Japánra 24%-t, Izraelre 17%-t, Indiára 26%-t, Kínára pedig 34%-t, ami a korábban bevezetett 20%-kal együtt immár 54%-t tesz ki. Kanada, Mexikó, Nagy-Britannia és még jó néhány ország viszont megússza a 10%-os belépővel.

Trump viszonossági vámoknak nevezte, abból a meggyőződésből, hogy a többi ország csúnyán visszaélt évtizedeken keresztül helyzetével az USA-val való kereskedelem terén, mindenekelőtt Kína és a „miniatűr Kínának” nevezett Európai Unió. Az USA teljes kereskedelmi deficitje tavaly ugyanis 1200 milliárd dollár volt, vagyis ennyivel többet importált, mint amennyit exportált. Potom egy év alatt! Ellenben Kína teljes kereskedelmi többlete tavaly kb. 1100 milliárd dollár volt, az ázsiai óriássárkány ugyanis távolról a világ legnagyobb termelője és exportőre. Kína például mintegy 300 milliárd dolláros többletet regisztrált tavaly – külön-külön – az USA-val és az EU-val is, utóbbi pedig 200 milliárd dollárt meghaladó többletet halmozott fel az USA-val szembe, aminek majdnem felét Németország érte el. De még a kicsi Magyarország és Románia is 3,5, illetve egymilliárd dolláros többletet ért el az USA-val szemben!

A jelentős európai többlet azonban csakis az árukereskedelemre vonatkozik, nem a szolgáltatásokra. Ott jelentős az amerikai többlet, az Európában használt szoftwerek, digitális és technológiai szolgáltatások oroszlánrésze az USA-ból származik, s csak kevés Kínából, az EU-s önrészesedés pedig elenyésző, akárcsak a máshonnan származó import.

Az autókra kivetett vám pedig egységesen 25%, bárhonnan is importálnák az autókat, szögezte le Trump, aki szerint a jelenlegi kereskedelmi viszonyok tarthatatlanok, mert erősen hátrányosak az USA-nak. A világ évtizedek óta kihasználja az USA által létrehozott globalizmust és szabad kereskedelmet, és az USA kárára érvényesíti saját érdekeit. Példaként említette az EU szabályozását, amely korlátozza az amerikai élelmiszerek európai értékesítését. A termelést áthelyezték a harmadik világba, kihasználva az ottani olcsó munkaerőt, az ott előállított termékeket viszont az amerikai piacon értékesítik nagy haszonnal, miközben az amerikai ipar folyamatosan leépül. Létesítsenek csak Amerikában gyárakat, teremtsenek ott munkahelyeket, az ott termelt árukat vámmentesen értékesíthetik, üzente az elnök. Azt azonban nem tette hozzá, hogy az amerikai cégek ugyanúgy külföldre telepítették termelésük nagy részét, az amerikai fogyasztóknak pedig előnyös, hogy olcsóbb külföldi termékekhez jutottak. 1950-ben az USA egymagában adta a világ autógyártásának több mint 80%-t, mára az arány 10% alá esett, lényegesen lemaradva a világelső Kína mögött, amely egymagában több autót gyárt, mint az USA, Japán és Németország együttvéve! A puszta számok azonban félrevezetők lehetnek, az amerikai autóipar az olajárrobbanás nyomán jutott válságba a hetvenes évek derekán, az olcsóbb és gazdaságosabb japán és európai járművek akkor árasztották el az amerikai piacot, a nagy fogyasztású amerikai behemótok pedig azóta is hátrányban vannak, külföldön alig van rájuk kereslet. Még a 10%-os EU-s importvám nélkül sem!

Vége a globalizmusnak, jön az újabb gazdasági világválság, felborul a nemzetközi kereskedelmi rendszer, és ehhez hasonló vészjóslatok fogadták a Trump által bevezetett vámokat. Az EU válaszlépéseket tervez, Kína pedig felszólította Trumpot, hogy azonnal vonja vissza intézkedéseit, s a többi külföldi reakció is többnyire negatív. Számos fővárosban sürgősségi tanácskozást hívtak össze, hogy megfontolják, hogyan viszonyuljanak az amerikai lépéshez. Mert nem lesz könnyű alkalmazkodni, az kétségtelen. Trumpot viszont nem érdeklik a többiek problémái, számtalanszor leszögezte, hogy számára Amerika az első, annak érdekeit érvényesíti könyörtelenül, akár partnerei kárára is.