Ki érti ezt?

Különösen a munkaügyi minisztérium alárendeltségébe tartozó közintézményekben hetek óta uralkodó bizonytalan hangulat szinte tapinthatóvá vált.

Kimondatlanul is ott lebegnek a levegőben a megválaszolatlan kérdések: hány ember megy, ki megy, ki marad, ki fogja végezni az eltávolítottak munkáját, mi lesz a fizetésekkel, stb. stb. A kétségbeesett találgatásokat, fejetlenséget ezúttal is az egymásnak ellentmondó miniszteri kijelentések táplálják. Ezek a kijelentések nemcsak az érintettek számára érthetetlenek, a híreket hallgató, olvasó egyszerű polgárok számára is sokféleképpen magyarázható, belemagyarázható, értelmezhető talányok.

Egyik nap Vlădescu pénzügyminiszter 100 000 közalkalmazott leépítéséről beszélt, annyi engedménnyel, hogy a már megüresedett, eddig is betölthetetlen, zárolt állások is beletartoznak. (Ilyenek itt, az aradi közintézményekben is tucat számra vannak.) Aztán megszólalt Emil Boc miniszterelnök, sajnálkozását fejezve ki a számokkal való zsonglőrködés miatt. Szerinte még nincs végleges döntés az ügyben, tehát végleges számokról sem beszélhetünk.

Pár nap múlva olvashattuk Mihai Şeitan munkaügyi miniszter még több belemagyarázásra, találgatásra, értetlenségre okot adó véleményét. Ő mintegy 70-80 ezer ember leépítéséről beszélt, sőt, már azt is tudta, hogy kik fognak menni. No, nem konkrétan, pontosan, félreérthetetlenül, hanem csak úgy általánosságban, tovább fokozva a bizonytalanságot.

Szerinte a leépítés mindenekelőtt a nagy fizetésű, eredménytelenül dolgozó közalkalmazottakat fogja érinteni. Az igazgatókból például osztályvezetők lesznek persze kisebb fizetésekkel. A nagy fizetésű, hozzá nem értő osztályvezetőket menesztik, s az így megtakarított pénzt öt kisfizetésű embernek adják. Mindebből azt kell értenünk, hogy a közintézményeink élén álló igazgatók, osztályvezetők munkája hatástalan, nem szolgáltak rá a nagy fizetésekre?! A jogos kérdést azzal egészíteném ki, hogy eddig, évek, évtizedek óta ez az eredménytelenség senkinek nem szúrt szemet, majd most fogják kivizsgálni, eldönteni a vezetők hozzáértését, eredményességét?! Milyen kritériumok alapján?! S azt is megkérdezném, hogy a leépítési lázból ugye a minisztérium sem fog kimaradni, mert ott is igencsak elkelne egy alapos nagytakarítás.

Egy másik létszámcsökkentési módozatként említette a már eddig is betölthetetlen, s az ezután megüresedő közalkalmazotti állások zárolását. Ám arról egy szót sem ejt, hogy a volt alkalmazottak munkáját el kell végezni, lehetőleg gyorsan, pontosan, udvariasan és természetesen minden fizetség nélkül. Hisz túlórapénz nincs, van viszont kötelező fizetetlen szabadság…

Ami azonban engem a legjobban meglepett, a miniszter úrnak azon kijelentése volt, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közeledő közalkalmazottaknak ajánlani fogják a korkedvezményes nyugdíjba vonulást!

Olyan körülmények között, amikor lépten-nyomon egyebet sem hallunk, minthogy túl sok nyugdíjas „élősködik” az állam nyakán (Băsescu államelnökünknek is ez a véleménye), hogy a ténylegesen dolgozók számához viszonyítva nálunk döbbenetesen nagy a nyugdíjasok száma, akik semmit sem hoznak az államkasszába, csak visznek. Ráadásul van képük követelőzni is.

Erre ki az, aki a korkedvezményes nyugdíjazást emlegeti, mint létszámcsökkentési módozatot?! Maga a munkaügyi miniszter!

Ki érti ezt?! Meg az egész porkavarást, egymásnak ellentmondó bejelentéseket a takarékoskodás, hatékonyság címszó alatt?!