Kilátások

Kimondatott, a legmagasabb helyről, a Cotroceni palotából mondatott ki hétfőn, hogy semmi remény a nyugdíjak indexálására január elsejétől, sőt, a jövő év folyamán sem.

Azt mondta államfőnk, hogy ez lehetetlen, hiszen 3,5 milliárd eurós deficitje van a társadalombiztosítási alapnak, így hát a különböző segélyeket is korlátozni kell.

Értjük, amit mondott.

Azt viszont nem értjük, hogy miért Băsescu teszi ezt a népszerűtlen és hideglelést okozó kijelentést, miért nem Boc miniszterelnök, vagy az új munkaügyi miniszter, hiszen ez az ő asztaluk, nem az államfőé, aki elfelejti, hogy nem úgy kellene viselkednie, mint egy egykori megyei első titkárnak.

Azt sem értjük, hogy ha nem lesz indexálás, mi történik az ezt előíró törvénnyel, ha a kormány nem akar az ország első számú törvényszegőjévé alacsonyodni, s mit fog szólni mindehhez a parlament.

Az is kimondatott, ugyancsak a Cotroceni palota magasságából, hogy a közalkalmazottak jövőre se reménykedjenek fizetésük azon részének visszakapásában, amelyet a kormány állítólag időlegesen vett el, mivel 200 000 alkalmazottal több van a kelleténél.

Régen, az átkosban még az a puliszka ízű mondás járta, hogy „csak rosszabb ne legyen”, amit a Să trăiţi bine! narancsszínű választási jókívánság után a „még rosszabb is lehet” váltott fel.

Már abban sem kezdünk reménykedni, hogy a következő évi választások után megszűnhet pesszimizmusunk.

Félő, hogy a megannyi kölcsön felvétele és egy jó mezőgazdasági év után azért nem jut pénz legalább a túlélés biztosítására, mert azt a választási kampányokra gyűjtik, azt a részét legalábbis, amelyet nem lopnak, vagy nem pazarolnak el.

Hisz minden, ami él és mozog a politikában most a jövő évi választásokkal kapcsolatos.

Ezért hagynak jóvá, jegyeznek be újabb és újabb pártokat, ezért alakulnak új pártszövetségek, ilyen okból épül nemzeti katedrális és stadion, e miatt csapnak el és neveznek ki minisztereket, sőt, még egy újabb minisztériumot is létrehoznak, miközben azt állítják, hogy csökkentik a bürokráciát.

Pedig nem az európai ügyek minisztériumát kellene megteremteni, hanem az olyan felelős kormányt, amely nem Patagóniában érezné jól magát, mint bukott munkaügyi miniszterünk.