Kormánykoalíció

Karácsony előtt megalakult a második Ciolacu-kormány. Vagy inkább folytatódik, másfél év után sikerült ismét tető alá hozni ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly nyáron az RMDSZ kipenderítésével a PSD, és főleg a PNL bontott fel, támogatottsága viszont jóval gyengébb, mint akkor. Akkor a két fősodrású párt kényelmes többségre támaszkodott, felháborító és inkompetens intézkedéseik nyomán a minapi választáson viszont mindkettő nagyot bukott, olyannyira, hogy a megerősödött RMDSZ-szel is csak szűk többséggel rendelkeznek. Kelemenék ügyesen lavírozva meg is kérték az árát: az új kormányban a PSD-nek 8, a PNL-nek 6, az RMDSZ-nek pedig a fejlesztési (Cseke Attila) és a pénzügyi (Tánczos Barna) tárca jutott. PSD-s és PNL-s oldalról lényegében a korábbi személyekkel folytatják a kormányzást, csupán a liberálisok által jelölt Emil Hurezeanu (külügy) és Daniel David (oktatás) jelentenek újdonságot.

Habár a régi-új kormány gyors felállítása látszólag stabilitást ígér, súlyos problémákkal szembesül, az ország gazdaságát a szakadék szélére sodorta az előző PSD–PNL kormányok felelőtlensége. A 8%-os költségvetési hiány csúcsot dönt, miután éveken keresztül két kézzel szórták a közpénzt. A választók nem díjazták ezt az urnáknál, az államkassza viszont kiürült, sőt, jelentős adósságokat halmozott fel, a kifizetetlen számlák pedig egymás hátán tornyosulnak. A karácsony előtt beiktatott Ciolacu-kormány fölöttébb aggasztó kihívással szembesül: meg kell egye saját főztjét! A költségvetési deficit lefaragása érdekében csökkentenie kell a közkiadásokat, be kell fagyasztania a közalkalmazotti béreket, jegelnie kell a nyugdíjemelést, és valamilyen formában növelnie kell az állami bevételeket. Mindezt úgy, hogy a közpénzre kiéhezett politikai klientúrájuk korlátlan étvágyát is figyelembe kell venni az államelnöki választás évében, a PSD és a PNL politikai gépezete ugyanis az országos klientúra-hálózatra épül. A szálakat háttérből irányító speciálisak kiváltságait is meg kell tartani, az Alkotmánybíróság cerberusként őrködik, nehogy egy fillérrel is csorbuljanak.

A kármentés nem újdonság Romániában, hasonló helyzet többször is előfordult már a rendszerváltás után. Választási évben a kormányok korábban is felelőtlenül szórták az adófizetők pénzét, választások után azonban más politikai színezetű kormányok alakultak, azok kellett kifizessék a számlát. A CDR például majdnem összeroskadt a Văcăroiu-kormány hagyatéka alatt 1997–98-ban, a Boc-kormány a korábbi Tăriceanu-kabinet romhalmazának súlya alatt, Cioloș technokrata kormánya pedig Ponta felelőtlensége után volt kénytelen takarítani. Most először fordul elő, hogy a PSD–PNL-kettős saját maga után kell hogy eltakarítson, a hálátlan feladat rájuk hárul. 

Roppant nehéz idők előtt áll az új kormány, elkerülhetetlenek a népszerűtlen intézkedések, amelyek nyilván a politikai támogatottságot is befolyásolják. A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e újabb válság, hanem az, hogy mikor és milyen következményekkel. Illetve, hogy ki vállalja el ezeket, a válság súlyosbodásával a mostani mézeshetek után alighanem az egymásra mutogatás időszaka következik.