Közszféra

Nyugat- és Észak-Európában elég néhány aszpirin a gazdasági válság társadalmi hatásai kezelésére, Kelet- és Dél-Európa több országa viszont fájdalmas műtét előtt áll.

A kór neve: túlméretezett állami szektor és tarthatatlan közkiadások.

Nyugaton jóval a válság előtt karcsúsították az állami bürokráciát, szigorítottak a szociális kiadásokon, folyamatosan emelték a nyugdíjkorhatárt. Nagy-Britanniában Margaret Thatcher a nyolcvanas években, Lengyelországban Leszek Balcerowicz pénzügyminiszter sokkterápiája révén, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Finnországban tompítottabb formában, Németországot pedig Gerhard Schröder kancellár fogyókúráztatott az ezredfordulón. De meghozták a szükséges reformokat, az állami bürokráciát karcsúsították, a szociális juttatásokat és a nyugdíjak szintjét a gazdaság teljesítőképességéhez igazították, a nyugdíjkorhatárt rég 67 évre emelték, még ha népszerűtlen is volt. Ezek után a recesszió átvészeléséhez elég néhány aszpirin (Lengyelországban még az sem).

Eközben mások hízókúráztak: 13. nyugdíj és közalkalmazotti bér 50%-os növelése (Magyarország), 13. és 14. (!) nyugdíj és állami bér (Görögország), 43%-os nyugdíjemelés és az állami szektor alkalmazottai számának látványos emelése (Románia). Ilyesmiről a tehetős nyugatiak álmodni se mertek volna! Nem is kell fizessék a populizmus számláját, mint mifelénk, ahol a válság súlyosan beteg társadalmakat, gazdaságokat talált. Nem elég az aszpirin, fájdalmas műtét szükséges. Természetesen a korábbi populista juttatásokat törölték (Magyarország), törlik (Görögország), illetve drasztikusan szorítják vissza nálunk.

A romániai közszférából 250 000 alkalmazottat kell elbocsátani, annyit, amennyivel gyarapodott 2006 és 2008 között, szögezte le tegnap Jeffrey Franks, a Nemzetközi Valutaalap küldöttségvezetője.

Most érzi csak az ország, mekkora ára van afelelőtlen populizmusnak. Műtét kell ahhoz, hogy az állami szektort, a szociális kiadásokat és a nyugdíjszintet a gazdaság teljesítőképességéhez lehessen igazítani.