Közvélemény

Alaposan felbolygatta a kedélyeket a Voicu-ügy nyilvánosságra hozatala. A közvélemény reflektorfényében a korrupt politikusokat védelmező rendszer elemei tartózkodnak a vélemény-nyilvánítástól, inkább egymás kertjébe dobálják a döglött macskát, hátha más eltemeti.

A parlament korábban falat emelt a korrupciógyanús politikusok köré, húzta az időt, Năstase és Mitrea ügyében megakadályozta a bűnügyi eljárást. Most viszont kétszer másfélórás nekifutásban cakkpakk elgördült a parlamenti akadály a bűnügyi eljárás folytatása elől! Noha szívük szerint a honatyák jelentős része kiállt volna Voicu mellett, a szenátus nem merte vállalni a szélhámosok és bűnözők védelmezőjének szerepét.

Korábban az alkotmánybíróság nem egy esetben helyt adott az ügyvédek által felhozott alkotmányos kivételeknek. Most, miután több mint egy évig ült a dossziékon, mind a Năstase-, mind a Mitrea-ügyben elutasította azokat. A Voicu-ügy nyomán a közvélemény nyomásától tartana a taláros testület? Úgy gondolva, mosdassák csak a bírák a szerecsent, hiszen tapasztalatuk bőven van, évekig halasztották a kényes dossziék megoldását, számtalanszor hasogatták a formaság szőrszálait?

A politikumot inkább az ügy részletei kiszivárgásának módja háborította fel, nem Voicu maffia-hálózatának a vádja. Noha utóbbi lényegesen súlyosabb.

A PSD- és PNL-vezérek sem kiáltanak most politikai üldözést. Csupán diverziót említenek: a hatalom szerintük ezzel tereli el a figyelmet az ország valós problémáiról (bérek, nyugdíjak).

Mintha a magasszíntű korrupció nem lenne kiemelkedő fontosságú, reális probléma!?