Lebőgés

Ismét presztízst vesztett Románia, hallhattuk az elmúlt napokban politikusok és politológusok szájából, annak kapcsán, hogy egyik EP-honatyánkra kenőpénz-elfogadási árnyék vetődött.

Az urak finoman fogalmaztak, hisz itt nem egyszerű presztízsvesztésről van már szó, hanem szégyenletes lebőgésről.

Hisz a presztízsét, amihez ’89 decemberében jutott, régen elvesztette már Románia, olyannyira, hogy a hazai polgár, legyen az nemcsak magyar, de olyan is, aki egyenesen Decebáltól származtatja le magát nagy hazafiságában, szégyenkezni kénytelen, amikor a határon vagy külföldön felmutatja személyi iratait.

De ez más téma, itt nincs helyünk annak fejtegetésére, hogy mi és kik miatt.

Arra sincs most időnk, hogy azokra a botcsinálta EU-küldötteinkre gondoljunk, akik szintén Romániát képviselik Brüsszelben, elképzelni is szörnyű, hogy milyen színvonalon.

Mondjuk, a mesésen meggazdagodott juhászlegényre, a Vezérre, vagy az elnöki hercegnőre, aki ravasz szavazatátcsatolással, apuka hatalma által jutott divatbábúként magas rangjához.

Hisz Adrian Severin más: jogot tanult ember, tapasztalt politikus, a mostani incidensig még a legnagyobb Romániai politikai alakulat, a Szociáldemokrata Párt alelnöke volt, s politikai és diplomáciai körökben valóságos példaképnek számított.

Hát már a jobbak közül a legeslegjobbat is le lehet kenyerezni?

Ezt állítják legalábbis a tekintélyes brit Sunday Times riporterei, akik már számos hasonló, vagy még nagyobb méretű nemzetközi botrányt robbantottak ki, s még soha sem tévedtek.

Ezúttal, egy lobbizó társaságnak adva ki magukat az Európai Parlament 60 képviselőjét keresték fel, évi 100 000 eurót ígérve annak fejében, hogy az említett urak közbenjárnak bizonyos törvények megszavazása érdekében.

Hárman kapták be a horgot: egy szlovén, egy osztrák és egy román EP-képviselő.

Ketten azonnal lemondtak magas európai tisztségükről, Adrian Severin azonban továbbra is csökönyösen tagad.

Pedig itt már nemcsak saját, hanem az Európai Parlament becsületéről is szó van, nem hiába zárták ki máris a szocialista frakcióból, s nem hiába szólították fel őt is lemondásra.

Szó van továbbá pártja becsületéről, hiszen ott is magas tisztséget töltött be.

Románia becsületéről már nincs is mit beszélnünk: ha már egy volt külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is ennyire besározódhat, milyen becsülete lehet az országnak?