Négyéves voltam, amikor véget ért az európai háború.
Apám örömmel újságolta ebédidőben, hogy eljött a szabadság napja, Németország kapitulált.
Nem igazán értettem, miről is van szó. Nekem a légiriadó felsüvöltő szirénája, az „adăpostnak” nevezett óvóhelyre menekülés és a tízlakásos udvarból a pincében összegyűlt lakók rettegése gyermekkorom velejárója volt.
Akár a mindennapos zsíros kenyér.
Aztán megmagyarázták, hogy ennek most már egyszer s mindenkorra vége. Többé nem kell leköltöznünk a pincébe.
***
A teljes anyagot a Nyugati Jelen régiós napilapban olvashatják.
Az előfizetési feltételekről a 0257/280-751-es telefonszámon lehet érdeklődni.
Hozzászólások