Másodhegedűs

Volt egy időszak, amikor a „zenekar” első sorában ültünk. Amikor a város nevét történelmi eseményekkel, ipari fellegvárakkal, kimagasló sportteljesítményekkel, pezsgő szellemi és társadalmi élettel kapcsolták össze. Amikor figyeltek Aradra és irigyeltek minket.

Aztán szép lassan egyre hátrább szorultunk.

Mi ma a város brandje, jelképe?

Nehéz vagy inkább lehetetlen egyértelmű válasszal feloldani a dilemmát.

A másodhegedűs vagy kontrás szerep ma már egy életforma mifelénk. Itt szeretünk „muzsikálni”, olykor talán jobban, szebben, de besorolásunkba beletörődve, helyünket megszokva – csak a második vonalban.

Arad ma már korántsem oly jelentős pont az ország térképén. Mostanság viszonylag keveset hallat magáról, a hajdanvolt dicsőség megkopott, feledésbe merült.

De még nagyobb baj, hogy azok, akik kimozdíthatnának a holtpontról, nem is tudnak a szebb évtizedekről, vagy ha tudnak, nem akarnak róla tudomást venni. Minek mindig a múlttal előhozakodni! Jó így, távolabb a világ zajától…

Jó így? Kinek?

Az évek során többször is felmutattam „prioritásainkat”, amelyek alapján többre lennénk hivatottak. Inkább csak azok kapták fel a fejüket, akiknek „nem volt ingük”.

Azóta is gyakran töprengek: segítene-e valamit, ha összefoglalnánk, tudatosítanánk, mivel járultak hozzá jeles földijeink a gazdasági, társadalmi haladáshoz, a szellemi javak gyarapításához; miben voltunk élvonalbeliek, vagy talán a legelsők. Nemcsak az országban, hanem akár egy európai rangsorban. Mert bizony igen hosszú az „aradikumok” listája. És ezek megismerése igencsak hiányos.

Legfőképpen azért, mert sokan, igen sokan úgy csöppentek ide, hogy a legfőbb motivációs érvük az volt, hogy ez az ország nyugati kapuja. Itt zöldebb a fű, vastagabb a lefölözhető „tejföl”. Hazai viszonylatban Arad még mindég a legélhetőbb városok egyike. A múlt, a város szellemisége nem érinti meg őket.

Sőt egyenesen zavarja.

A skatulya bezárult. A kitöréshez hiányzik a kellő politikai és a társadalmi akarat.

Temesvár és Nagyvárad között a Bánság és Bihar „ölelésében” a Partiumok partiuma, Arad egykedvűen a másodhegedűsök kottájából muzsikál. Az olykor felcsendülő tiszta hangok nem elég pregnánsak ahhoz, hogy az ország nagy zenekarában egy-két székkel előbbre kerüljünk.