Meddig?

Meddig engedjük félrevezettetni magunkat? Mármint kik? Adyval mondom ki: “Mi, elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem-magyarok”.Mellettünk a románokra gondolok mindenekelőtt, de seperjünk előbb a magyarországi portánkon!Hej, politológusok! Hányan nem vettétek/veszitek észre, hogy “mi” (mármint a mostani nagykoalíciósok) – az Őszödi vezér szavaival élve – “két évig nem dolgoztunk”. “Hazudtunk reggel, éjjel, meg este”. Hurrá! Megtudtuk, hogy este… éjjelre jön. A pártszóvivő kijelentette – láttam-hallottam az akkori tévéadásban és ezt a szavazónak írásba is adta –: Ha nyernek, nem emelik a földgázdíjat. Hanem hát “módosították”. Köszönjük! Van hírnevünk! Mert Magyarhon 2010-re uniós magassági rekordot döntött, tizenötszöri nekifutással. Ennyiszer emelték az árat! Méghozzá akkor, amikor nyugaton azok egyre csökkentek. Más. Közbiztonságot ígér a mellét veregető Jobbik. De akkor vajon miért rettegnek, borzadnak ennek megszemélyesítőitől a cigányok? (És nem csak!) A jók, sőt a nagyon jók is!Folytatódik a rezsicsökkentés. Most a valóságban. Erre a Bokros-csomag atyja rávágja: “Marhaság!” (Sic!) Ő, a “népbarát”.Mit mondjak még? Őszinte vagyok: undorodom. Témát nem, csak területet váltok.Dâmboviţa. A nagyok és tapsnokaik is tisztáznák. Nem könnyű, mert ők is mások, mint aminek nevezik magukat.Az igazi szociáldemokrácia – máshol, ugye – jólétet, egyenlőséget is jelent. Nálunk mit?  Az elsőt… úgyis mindenki tudja, hogy az csak ilyen ni! De azt, hogy liberté (egalité, fraternité), azt édeskevesen. Legkevésbé a hangilag is rekedtek akarják. Ők, a liberálisok. Európai modell vagyunk. Tényleg? Ne csiklandozzatok, mert már úgyis fogom a hasam. Ámde a sírás igazi, megáradó.Magyar nyelvű gyógyszerészeti fakultás. Létesítését kormányrendelet írta elő. És ugyanazok a kormánykerék-forgatók tűrték el, hogy egy helyi rektorátus felülírja azt. És a mostaniak? Dettó. Visszaadatott volt a reformátusoknak a Mikó Kollégium. Mondás, halotti, régi: Isten adta, Isten vette el. Ez mára így módosult: a kisisten és a kisistenek… Ennyit a jólét, egyenlőség stb. bajnokairól.Szeretet csendül ki a családi zokszókat visszafojtandó igyekezetünkből: “Jaj, eleget sírtál!”Szomszédhon, meg az itteni. Enyhén szólva, furcsa pártukázok.Hogyan szóljunk szerzőikhez? Hozzájuk is a szeretet hangján?De azt azért a legkomolyabban mondjuk: Ennyi ezekből legyen elég!A szó igaz tettek nélkül rosszabb a hallgatásnál.Simonfi Imre