Mellédugott erkölcs

Elbaktolták az utolsó lehetőséget, hogy kistafírungozzák az ország GDP-jét. Pedig nincs ipar, nincs mezőgazdaság, nincs színvonalas szolgáltatás, nincs turizmus, nincs agyszülemény hájtek (nem egyenlő az elhízott számítógépes rendszergazdával), semmi sincs, ami plusz bevételt gerjesztene. 

Mégis a parlament valamelyik bizottsága, vagyis fő pártunk és államunk páros lábbal rúgott a nyersanyagot, kalapácsot, esztergát, betonkeverőt, csavarhúzót, képzett munkaerőt és horribile diktu, AGYAT nem kívánó ágazatba, a prostitúcióba. És hörögve szavazta le a prostitúció legalizálását.

Pedig az ex-keleti blokk népei között azonnal és legalább ebben az élre törhetett volna Románia. Egy ország, amely nem tehet róla – dehogynem! – hogy a statisztikákban Európa ganajdombjára került, de ez más kérdés, gyorsan leszaladok erről az útról, mert ma a prostiságot főzöm.

Hogy miért kaparnak véres ujjbegyig ellene? Nem meggyőződésből, hanem süket demagógiából, hibásan értelmezett hazafiságból. Például, mert az ortodox egyház ellenzi. Másik álszentség: egy olyan egyház ellenzi, amelynek állibabőrös lesz a nyaka, ha prostitúcióról hall, de mosolyog, hogy évente eurómilliárdokat forgathat adómentesen a parókiákon, püspökségeken keresztül gyertyákból, temetésekből, mindenféle szentelésekből, keresztelőkből és a felsorolhatatlan szentekből, de ahogy passzusos dugásról van szó, mindjárt púderozzák buksijukat. Helyhatósági és parlamenti választásokkor viszont az ortodox egyház nagyhatalom, hát megszervírozzák, nem legalizálják a prostitúciót, inkább vesszen a büdzsé, inkább késsen még két évtizedet Románia modernizációjának egyik fejezete.

Pedig prostitúció van, sőt, egyre inkább, aki nyitott szemmel jár Aradon, tudja, hol, kik, és sejti, mennyiért. Beszorozva országosan nem túlzás, évente az ágazatban több milliárd euró forog meg adómentesen. Gondolják el, naponta csak útszéli háromperces menetekből vagy fúvós hangszeres etűdökből hány tízezer folyik az államkassza pénztárcája mellé, s akkor nem beszéltünk masszázsszalonokról, a szállodák luxuskurváiról, a házhoz szállított eseményről, az online-hirdetők ezreiről.

Na jó, nem akarom ezt az egész megfúrást az ortodox egyház nyakába varrni, mert hát a belügyben sem teljes a névsor a legalizálás megtapsolói körében, bizonyos posztokon, bizonyos embereknek marhára megfelel az üzletág illegalitása, hadd ne részletezzem miért, felnőtt emberek olvassák ezt, akik tudják, a szerv vaksága pénzbe kerül.

Ja, meg azon kuncogok még, hányan várnak türelmesen forgalommentes mellékutcákba épített turisztikai célú panzióik beruházásának megtérülésére, pedig anno az előző belügyminiszter, Vasile Blaga csapata dolgozta ki a legalizálás törvénytervezetét, s ebben reménykedve épültek a városokban –Aradon is – tucatszámra ilyen panziók, amelyek a prostitúció legalizálása után azonnal átalakultak volna piroslámpás házakká, s ezzel nem is lett volna semmi baj. Addig azonban mai napig lehet „turizmus” céllal érkező vendégnek két órára kivenni szobát, s ezek a vendégéjszakák vagy -nappalok természetesen hiányoznak a statisztikából, a pénz pedig magánzsebekbe vándorol.

A prostitúció olyan, mint a tilosban parkírozásért kirótt büntetés. Aradon azért parkol a tilosban több ezer autó, mert nem kínál a város alternatívát, vagyis fizető parkolóhelyet. Csak akkor büntess, ha lehetőséget adsz a törvény betartására, de az illető nem akar ezzel élni. Tereld legális mederbe a prostitúciót, sarcold meg, és utána büntesd a félrehúzó TIR-sofőröket, csajokat.

Az út mentén integető lányok láttán felhorkanó szülő, hogy jaj, mit csinál a rendőrség, a testi dolgozók látványa elrontja a gyerekem, szintén álszentség. Amíg nincs legális prostitúció, ne takard el gyereked szemét, hanem magyarázd el, mi a fáza. A szülőtől tudja meg, ne idegentől.