Mindenki számít!

Nem szeretnék választási kampányszöveget írni, de úgy érzem, kötelességem megszólalni.

1990. Az első „szabad” parlamenti és a helyhatósági választásokon akkor még egyedüli nemzetiségi szervezetünk „túlnyerte” magát, több képviselői, szenátori, tanácsosi helyet szerzett, mint a számaránya. Mert a romániai magyarság fegyelmezetten elment voksolni, s tudta, melyik rubrikába kell a pecsétet nyomnia. Az olyan politikai kalandor, mint a liberális párt színeiben a román elnökségért Iliescuval csatázó Radu Câmpeanu, a székelyeknek és szórványmagyaroknak tett gesztusoknak (nem ígéreteknek!) köszönhetően egészen elfogadható számú, több mint egymillió szavazatot kapott. (Irigyelték is Iliescuék, akik azonnal ismét kijátszották ellenünk a nemzetiségi kártyát.)

Azóta nemzetiségünk száma jelentősen csökkent, ha minden szavazatra jogosult magyar elmenne voksolni, akkor sem tudnánk elérni az egymilliót. Ezért minden szavazat számít. Beleértve az istentiszteletről hazatérők, a bárban egy sört vagy felest felhörpintők, a vasárnapi sportmeccset végigszurkolók, az ünnepi ebédet készítő háziasszonyok, a vasárnapot általában végiglustálkodók, a számítógépek mellől egész nap fel nem állók voksát. Ha a végelszámolásnál csak egy szavazat is hiányozni fog a szükségesből, az nagyon súlyos következménnyel járna. 

Ne legyen a TE szavazatod a hiányzó!