Nadrágszíj

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:EN-US; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Nincs könnyű helyzetben a kormány, amelyik a válságkezelő kísérletezgetéseit a „játékos” államfő pánikkeltő kijelentéseihez igazítja. Ezt az általános sztrájkkal fenyegetőző szerdai tüntetéseket követően is megerősítette a kormányfő, miután kijelentette, nem szándékozzák felemelni az áruforgalmi adót, sem az egységes adókulcsot, de az állami alkalmazottak fizetéseit, illetve a nyugdíjakat továbbra is szükségesnek látja megrövidíteni. Ha nem teszik, decemberben kénytelenek lesznek visszatartani az összes állami fizetést, illetve a nyugdíjakat is. Hogy a hatalom áldozatvállalását is megcsillogtassa, felszólította mindazokat az államtitkárokat és tanácsosokat, akik az állami, kisebbségi résztulajdon okán valamelyik vállalat vezetőtanácsi tagságát töltik be, hogy egy fél évre mondjanak le az üléspénzükről. Ha az áldozatra nem hajlandók, az illetékes miniszterek váltsák le őket. A pénzmegvonások valószínűleg a 268 államtitkár, illetve államtitkári rangú, titkárnővel, sofőrrel rendelkező, havonta átlagosan 4480 lej fizetésért güriző közalkalmazottra, de talán még az évi 4 milliárd euró fizetésből tengődő 260 ezer, különleges belügyi alkalmazottra is vonatkozik, ha utóbbiak pénzéhez hozzá mernek majd nyúlni.

Tehát a nadrágszíj szorulni látszik, csakhogy nem eléggé, ráadásul nem a megfelelő helyen. Mert a miniszterelnök nem szólt az elmúlt évben, az ő jóváhagyásával, a veszteséges állami vállalatok vezetőinek összesen kifizetett 300 millió euró összértékű prémiumok, különféle juttatások, továbbá az ugyancsak nekik biztosított 24 millió eurót érő ebéd-, illetve napközis-jegyek, szabadság-prémiumok ellenértékének a visszafizettetéséről. Mert ugye, a prémiumot nem a veszteségtermelésért szokták adni. Ugyancsak elfelejtett szólni a 20-30 ezer lejes, ízléstelenül magas nyugdíjaknak az újraszámításáról, a hatalmas létszámú állami gépezet karcsúsításáról vagy annak a néhány százezer betegnyugdíjas egészségi állapotának a felülvizsgálatáról, akik köszönik, jól vannak. A „játékos” államfő részéről „messzemenően” üldözött korrupció jóvoltából mindnyájan kihúzzák egy-egy szegényes betegnyugdíjból a több évtizedes munkavégzéssel kiérdemelt nyugdíjazásukig. Könnyen meglehet, az ő nyugdíjukat meg sem csapolják 10-15%-kal, hanem a Mari nénik 300 lejes téesznyugdíjainak a megcsonkításától remélik a megváltást.

Ha egyáltalán reménykedhetünk a megváltással egyenértékű, válságból való kilábalásban. Aminek a sikeréért a kormány felelősséget kíván vállalni. Hogy mi lesz, ha mégsem sikerül?

Pofon egyszerű: az államfő kinevezi a következő Boc-kormányt, amelyik tovább húzza a kisemberek nadrágszíját, amíg az, egyben a nép türelme el nem szakad.