Nagyhatalmak és magyar sportnagyhatalom

Rengeteg nagyszerű eredmény született a minap véget ért párizsi olimpiai játékokon. 206 országból származó több mint 10 ezer sportoló mérkőzött meg a 329 olimpiai versenyszámon, s 75 ország képviselője nyert aranyérmet. A kubai Mijain Lopéz történelmet írt, párizsi győzelmével az első sportolóvá vált a kerek nagyvilágon, aki zsinórban öt olimpiai játékokon nyert aranyat.

Ahogy várható volt, az elsőségért a két óriás, az USA és Kína küzdött, mindkettő 40 aranyat nyert, az amerikaiak több ezüst- és bronzérmüknek köszönhetően kerültek az összesített táblázat élére. Japán (20 arany) került a dobogó harmadik helyére, megelőzvén Ausztráliát (18) és a házigazda Franciaországot (16). Magyarország a 14. helyen végzett 6 arannyal, 7 ezüsttel és 6 bronzzal, miközben Románia 23. lett 3 arannyal, 4 ezüsttel és 2 bronzzal.

Jóllehet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (CIO) hivatalos számlálása szerint Párizsban a 33. modernkori olimpiát szervezték meg, valójában 1896 óta csak 30 alkalommal szerveztek nyári játékokat, a hatodik (1916), illetve tizenkettedik és tizenharmadik (1940 és 1944) játékokat nem tartották meg a két világháború miatt. Görögország, Svájc, Franciaország és Nagy-Britannia az a négy ország, amely mind a 30 olimpián részt vett. Ausztrál sportolók is ott voltak minden olimpián, saját országos delegációval azonban csak 1920 óta vesznek részt, az első három játékon a brit csapatban, 1908-ban és 1912-ben pedig Új Zélanddal közös csapatban indultak.

Az USA csak az 1980-as moszkvai olimpián nem vett részt a politikai bojkott nyomán, Ausztriát világháborús vesztesként zárták ki az 1920-as játékokról, Dánia, Svédország és Olaszország pedig az 1904-es olimpiára nem küldte el sportolóit. Magyarország két alkalommal maradt távol, 1920-ban kizárás nyomán, 1984-ben pedig szovjet nyomásra a legtöbb szocialista országhoz hasonlóan bojkottálta a Los Angeles-i játékokat. 

Számos ország viszont csak később küldte el sportolóit az olimpiára, Románia például száz évvel ezelőtt, az 1924-es szintén párizsi játékokra. A sport ugyanis nem vált egyből népszerűvé minden országban, arról nem is beszélve, hogy számos ország csak az első, vagy a második világháború után alakult meg, vagy nyerte el függetlenségét.

Örökös éremtáblázat

Mindez azonban csak kisebb mértékben befolyásolta a játékokon elnyert aranyérmek számát. E téren az USA toronymagasan vezet, a világ egyetlen országa, amely összesen több mint ezer aranyérmet gyűjtött be, sőt, Párizsban átlépte az 1100-as küszöböt is. De inkább nézzük a számokat: a következő táblázat a most Párizsban, illetve az 1896 óta összesen megszerzett aranyérmeket mutatja (örökös éremtáblázat), valamint azt, hogy az adott ország hány olimpiai játékon vett részt.

Amint a számok is mutatják, az ezer fölötti arannyal büszkélkedő USA-n kívül csupán tizenhárom ország sportolói akasztották száznál többször nyakukba az aranyérmet. Közülük Hollandia és Dél-Korea most Párizsban lépte át a 100-as küszöböt. Románia összesen 93 aranyat szerzett (először 1952-ben), vagyis feleannyit, mint Magyarország, de ezzel is a 15. helyet foglalja el az örök rangsorban.

Aligha meglepő, hogy a táblázat élére a népes nagy országok kerültek. A számok azonban mégis félrevezetők lehetnek, Oroszország például csak 157 aranyat szerzett önállóan a Szovjetunió összeomlása után és további egyet Orosz Birodalomként az első világháború előtt. Az érmek oroszlánrészét, szám szerint 440-t szovjet színekben szerezte, vagyis más népek hozzájárulásával. Az ukrán sportolók jelentős mértékben segítettek be, a szovjet aranyak negyedét-egyharmadát ők szerezték, a többi nép fiai-lányai (kaukázusiak, baltiak, közép-ázsiaiak, vagy belaruszok) pedig további mintegy 10%-t. Vagyis a mai értelembe vett Oroszország reális teljesítménye jóval mérsékeltebb, mint amennyit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság számon tart.

Németország esetében is némi óvatossággal kell kezelni a számokat, a közös német olimpiai csapat csupán 241 aranyat nyert el együttesen 1896 és 1964 között, illetve 1992 óta. Bármennyire meglepőnek tűnik, a hidegháború kellős közepén az egymással ellentétes két német állam közös olimpiai csapattal vett részt az 1956-os, 1960-as és 1964-es játékokon, s csupán 1968 és 1988 között versenyeztek külön. Jóllehet 17 milliós népessége három és félszer kisebb volt, mint nyugati testvérének, a szocialista kelet-német állam sportolói 153 aranyat szereztek, majdnem háromszor többet a nyugatnémetekhez viszonyítva (56)! Akkoriban csak sejtették, a berlini fal összeomlása és a két országrész újráegyesülése után pedig be is bizonyosodott, hogy az NDK-s élsportolók doppingolása állampolitika volt a hetvenes évek elejétől. Az aranyak nagy száma tehát nem tükrözi feltétlenül a sportolók fizikai teljesítményét, hanem a Stasi vegyészeinek, biológusainak és szakorvosainak törvénytelen hozzájárulását. Mert a doppingolás mindig is tiltott volt a sportban, noha egyes sportolók mégis tiltott szteroidok használatához folyamodnak saját döntésük alapján, olyan állami szinten intézményesített, tudományos precizitással végzett doppingolás, mint az NDK-ban példátlan marad, s remélhetőleg soha többé sem fordul elő, noha Kína és Oroszország esetében is felvetődött a hasonló gyanú. Utóbbit például már a 2020-as játékokról is emiatt tiltották ki, már akkor is csupán néhány sportoló állhatott versenybe olimpiai zászló alatt.

Óriási népessége ellenére Kína csupán az utóbbi negyven évben nyújtott teljesítményével került fel az öröktáblázat negyedik helyére. Az ország ugyan részt vett az 1952-es játékokon Helsinkiben, azután viszont évtizedekre felmondta CIO-tagságát. Csupán 1984-ben Los Angelesben tért vissza az olimpiai színpadra, miután az elvileg „baráti” szocialisták 1980-as moszkvai olimpiáján sem vett részt! Aranyat is 1984-ben szereztek először, igaz, azután minden olimpián kivétel nélkül. Sőt, a 2008-as hazai rendezésű játékokon az első helyen végeztek a megnyert aranyérméket illetően. Mások is csak hazai pályán, egy-egy alkalommal végeztek első helyen az adott olimpián elért aranyok számát illetően: a franciák 1900-ban (Párizsi), a britek 1908-ban (London), a németek pedig 1936-ban, Berlinben. A szovjeteknek 1956-ban, 1960-ban, 1972-ben, 1976-ban, 1980-ban, 1988-ban és 1992-ben, vagyis hétszer sikerült az elsőség, a maradék 19 olimpián az USA szerezte a legtöbb aranyérmet. S ha nem is végzett az első helyen, akkor is dobogós volt, többnyire második helyezett, csupán 1976-ban és 1988-ban szorult a dobogó harmadik lépcsőjére, amikor nemcsak a Szovjetunió, hanem az NDK is megelőzte, utóbbi a fennebb említett „segédanyagok” nyomán.

Magyar nagyság

Jóllehet a Párizsban megszerzett 20 arannyal Japán megelőzte, Magyarország így is az előkelő kilencedik helyen áll az öröktáblázaton, ami kiemelkedő történelmi teljesítmény ilyen kisméretű- és népességű ország részéről. Főleg, hogy a 187 aranyérem közül csupán 11-t szerzett a Trianon előtti első öt modernkori játékokon, a többi 176-t pedig immár kis országként azután. Nem hiába tartja a nemzeti büszkeség, hogy Magyarország sportnagyhatalom, a több mint egy évszázad adatai egyértelműen bizonyítják ezt. Mert nem olykor-olykor elért alkalmi sikerekről van szó, hanem egyértelmű történelmi kontinuitásról. Magyarország ugyanis aranyérmet szerzett minden olimpián, amelyen részt vett. 28 olimpián vett rész, s sportolói mind a 28-ról aranyéremmel tértek haza! Hasonló teljesítménnyel csupán az amerikai óriás büszkélkedhet, az USA sportolói sem tértek haza aranyérem nélkül egyetlen olimpiáról sem. Ha nem bojkottálták volna az 1980-as moszkvai játékokat, borítékolhatóan utolérték volna az abszolút csúcstartó briteket, akik valamennyi olimpián részt vettek, és mindegyikren aranyat nyertek! 30-ből 30! Franciaország, Svájc és Görögország is részt vett ugyan valamennyi olimpián, de nem mindegyiken szereztek aranyat, sőt, egyetlen más ország sem szerzett aranyat minden olimpián, amelyen részt vett, csupán a brit–amerikai–magyar hármas!