Ne keressen se A-t, se B-t

Milyen az ember? Általában hisz a nyomtatott szövegnek, bár a kínai bölcs rég megmondta: aki mindent elhisz az írásnak, nem érdemli meg, hogy olvasni tudjon. Ha azonban a nyomtatott szöveg egy használati utasításban található, az útmutatás nélkül kiigazodni nem tudó kénytelen ahhoz ragaszkodni.Állunk az aradi főutcán egy villamosjegy-automata körül, az utasítás megfejtésén munkálkodva. Közben elmondjuk: okos ötlet volt az automaták bevezetése (bár a miattuk munka nélkül maradó árusoknak bizonyára más a véleményük). Az automatának nem jár le a munkaideje, olyan bilétát ad, amivel egy órán belül akár több vonalon is utazhatsz, nem keveredhetsz vele szóváltásba ésatöbbi, noha egy tízesből, mondjuk, nem tud visszaadni.Csak kezelni kell tudni, s mint kiderül, néhány – bizonyára csökkent értelmi képességű – sorstársam társaságában ez nem akar sikerülni. Pedig a szöveg világos: nyomd meg az A vagy B gombot, tedd be a pénzt...Ámde a hosszas kutatás után úgy tűnik: nincs ilyen gomb! Két, majd három, négy utas vizsgálja át töviről hegyire a szürke masina feliratait – nappal van, jól láthatók –, egyik sem talál sem A-t, sem B-t, azok teljes mértékben hiányoznak. Ez a méreg, nem a ciánkáli, mondta egykor az öreg asztalos, s igaza volt.Tanácstalanul néznek össze, aztán valaki, mint aki maga sem hisz benne, megjegyzi: hátha nem is A-ra és B-re, hanem az 1-es, 2-es jelű (egy vagy két jegy kiadására szolgáló) gombra gondolt az utasítás szerkesztője. De hát miért írna A-t és B-t, ha 1-esre, 2-esre gondolt? – kérdezi a másik. Ugyan, replikázik a harmadik, a politikusok is egyet mondanak, s másra gondolnak. No de már az automata is ide süllyedt? Idő van, az első alkalmas villamos elment, várjuk a következőt,  próbálkozunk. Büszkeségünk tiltja bunkóságunk, tehetetlenségünk beismerését egy közönséges (ráadásul vadonatúj, tehát feltételezhetően még működőképes) automatával szemben, s előbb-utóbb úgy is ki kell tanulnunk fortélyait, ha utazni akarunk. Kipróbáljuk hát az A = 1, B = 2 variánst, és... bejön! A jegy a kezünkben, mintha a nap is szebben sütne, s boldogan nyugtázzuk a kollektív bölcsesség győzelmét. Az automata szövegének szerkesztőjét azonban emelkedett hangulatunkban is szívesen odaállítanánk egy hideg, szeles, csúnya téli napon, hogy legalább három órán keresztül keresse az A és B gombokat.