Olvasói vélemény

Igen tisztelt szerkesztőség!

Olvastam a „Nyugati Jelen” 2009. december 29-i számában az „Új hagyományok a minorita templomban” című írást Balta János tollából. Tulajdonképpen meg is örültem az írásnak, mivelhogy a cikk írója valóban a lényegre tapintott, amikor leírta észrevételeit. Azért merek állást foglalni az üggyel kapcsolatban, mivelhogy a családommal én is rész vettem az első napi karácsonyi nagymisén, és én is a cikkben leírtakat tapasztaltam. Igen fájó szívvel jöttünk el a templomból, mivel hiába vártuk a nemzeti imánkat felbúgó orgona akkordjait, az bizony sajnálatos módon elmaradt, mint az elmúlt húsvétkor, viszont az még fájóbb, hogy az újságíró kérdésére kérdéssel felelt a plébános úr.

Miért kellett volna elénekelni? Nos én erre a „miértre” próbálom megtalálni a választ röviden.

Elsősorban azért, mert magyarok vagyunk, és mi úgy érezzük, hogy ebben a himnuszban benne van a mivoltunk, a jövőnk, a jelenünk és talán a jövőnk is. Bánatunkat, keservünket és talán örömünket is, ami ritkán adatott és adatik meg, magába foglalja 1823. január 22. óta Kölcsey Ferenc kézirata szerint.

Az „Új Ember” katolikus hetilap 2008. január 20-i számában Cs. Varga István „Mitől imádság a Himnusz?” című írásában így ír: „Nemzeti imádságunk a magyarság függetlenségének és szabadságvágyának kifejezője: a teljesség ígérete. A szakrális textust az utókor megszentelte, a befogadói attitűd miatt is jogosan nevezzük nemzeti imádságnak. Kölcsey művei közül az egyetlen, amely tematikusan is ilyen mélységekig szakrális.”

Nos tehát a leírtak alapján akkor nyugodtan feltehetjük a kérdést: miért ne énekeltük (énekelhettük) volna nemzeti imánkat?

Én úgy gondolom, hogy nagy szerepe van a nemzeti összetartásban is. Ami igencsak gyenge pilléreken áll. Ha azzal érvelünk, hogy a lelki felkészítőn kevesen vettek részt, és ezért nem énekeljük el a himnuszt, akkor szerény véleményem szerint igen nagy tévedés.

Ennek csakis negatív hatása lehet, oly tekintetben, hogy a templomba még kevesebben fognak járni. Márpedig, gondolom, hogy az egyháznak nem az a feladata, hogy az amúgy is gyengélkedő hitélet még jobban gyengüljön, hanem a híveket összetartani, hogy ne széledjen szét a nyáj. Minden nemzet büszke himnuszára. Ez így is van rendjén. Hát akkor miért ne lehetnénk mi is büszkék a mi nemzeti imánkra? Miért ne énekelhetnénk a templomban is kiemelt ünnepeinken, hisz ez is a mi összetartó erőnk?!

Kérem, engedtessék meg, hogy Rózsa Iván rövid versével köszönjek el a kedves olvasóktól, békés, boldog új esztendőt kívánva mindnyájuknak.

Vétkes vétlenek

A Föld alatti csillagok,

Az Ég feletti angyalok,

Angyalok a Földön és az Égben.

Mindig az a bűnös, aki vétlen…