Orbán-korszak

Történelmi jelentőségű korszak záródott le szombaton az új Országgyűlés megalakulásával. Orbán Viktor, a rendszerváltás utáni magyar politika távolról legjelentősebb személyisége, az első szabad választás óta eltelt 36 évből 20-ban (zsinórban 16-ban) volt az ország kormányfője, hosszabb ideig, mint az összes többi együttvéve! Sőt, az egész magyar történelem leghosszabb ideig tisztségben lévő miniszterelnöke, megelőzve gróf Tisza Kálmánt, aki 1875 és 1890 között megszakítás nélkül töltötte be a kormányfői tisztséget. Az új országgyűlésnek viszont nem tagja, mandátumáról ugyanis lemondott.

Ifjú lázadóként Orbán már a rendszerváltásban is komoly szerepet töltött be, 1989 nyarán ő volt az első, aki nyíltan merte követelni a szovjet csapatok kivonulását Magyarországról, ami akkoriban nagy bátorságnak számított. „Ide nekem az oroszlánt” típusú vakmerő szemléletével, fiatalos lendületével és széleskörű stratégiai képességével befolyása folyamatosan növekedett, a kilencvenes évek derekától a jobboldal vezére lett, később pedig az egész magyar politika legjelentősebb személyisége. 35 évesen került először a miniszterelnöki székbe. Míg más rendszerváltó pártok (MDF, SZDSZ, Kisgazdák) és az egykori állampárt idővel meggyengültek, majd teljesen eltűntek a politikai porondról, az Orbán vezette Fidesz a stabilitás, a kiszámíthatóság és a tartós növekedés megtestesítője volt. Nemcsak konjunkturálisan vagy proteszt-szavazatok révén került hatalomra, hanem tartós és széleskörű társadalmi támogatottságra számított – négyszer zsinórban nyert kétharmados többséggel. Hasonló teljesítményre semmilyen más párt sem volt képes az utóbbi évtizedekben, nemcsak Magyarországon, hanem a környékbeli országokban sem. Az 1998–2002-es ciklusa, illetve a 2010 utáni első három ciklusa nagyszerű volt, korszakos megvalósítások ideje, az utóbbi viszont csapnivaló. 

Kormányzása alatt a gazdaság jelentősen növekedett 2020-ig, akárcsak az életszínvonal, a kommunista rendszer által tudatosan leépített nemzeti önazonosság megerősödött, Magyarország manapság magyarabb, mint bármikor 1956 után. A határon túli magyarság felkarolása is markánsan megfogalmazott nemzetstratégiává vált, az elszakított nemzettársak a második világháború óta sosem örvendtek akkora budapesti politikai, szellemi és anyagi támogatásnak, mint az Orbán-kormányok alatt. Mondhatni, egyesítette szellemileg a politikailag elszakított nemzetet. A demográfiai válságból való kilábalást célzó családpolitikai rendszer szintén párját ritkító.

Orbán Viktor azonban nemcsak Magyarországon, vagy a Kárpát-medencében meghatározó személyiség, hanem nemzetközi szinten is. Irányítása alatt Magyarország a józanság és az európaiság védelmezője. Orbán az elsők között szállt síkra határozottan a nemzet, a keresztény történelmi-kulturális örökség és az európai identitás mellett, amit egyre többen követendő példának tekintenek Nyugaton is. 

Utóbbi ciklusában az együttműködési hajlamot és a kompromisszum-készséget háttérbe szorította a nyílt konfrontáció, Magyarország problémái pedig Orbán egyre nagyobb nemzetközi ambíciói mögé szorultak.

Orbán több mint politikus, valódi államférfi, történelmi jelentőségét még az utóbbi négy év kiábrándító teljesítménye sem képes beárnyékolni. A kedélyek csillapodása után a kép jobban kitisztul – Orbán Viktor kétségtelenül a mindenkori magyar politika nagyjai közé kerül be, politikai örökségét nagyra értékelik majd, sokan tekintenek rá követendő példaként.