Padlógázzal a szakadék felé?

Immár hivatalosan is megkezdődött a választási kampány. Nem hivatalosan már régóta zajlik. A pártok és államelnök-jelöltek ocsmány iszapbirkózásán túl csak egymásra licitáló, anyagi jellegű ígéretekkel találkozni. 

A választási alamizsna nem újdonság Romániában, inkább nemzeti sport, az utóbbi harminc évben gyakran alkalmazták. Egyszóval a szokásos. A túlköltekezés rendszeresen visszatérő problémája, a költségvetési deficit már most is aggasztó méreteket ölt. Ami idővel csak fokozódik, és állandó kihívássá válhat.

Holott Európa legtöbb országához hasonlóan Románia demográfiai katasztrófa felé halad. Népessége a rendszerváltás óta megállíthatatlanul csökken és elöregedik. Tíz éven belül a második világháború utáni szintre csökkenhet népessége. A döbbenetes mértékű fogyatkozásról az ENSZ friss jelentése is beszámolt, mely szerint országunk a hetedik leggyorsabban csökkenő népességű ország a világon!

Az aktív lakosság folyamatosan csökken a kivándorlás révén, az utánpótlás elégtelen, mivel egyre kevesebb gyerek születik, az idősek száma viszont folyamatosan növekszik. A társadalmi egyensúly felborulása miatt egyre szűkebb rétegre hárul a gazdaság működtetése, kevesebb aktív keresőnek kell kitermelnie saját megélhetése mellett az állami gépezet működésére és az egyre bővülő idős korosztály ellátására szükséges anyagiakat. Hogyan, amikor a jelenlegi közkiadási szint biztosításával is gondok vannak. Mi lesz néhány év múlva, amikor az 1967 és 1971 között született, úgynevezett decreței nemzedék nyugdíjba vonul? Az a népes nemzedék, amelynek Románia oly sokat köszönhet: 1989-ben ők vonultak utcára a diktatúra ellen, azóta pedig ők működtetik a gazdaságot. Az ország főleg az ő munkájukból él, ők a társadalom gerince.

Komoly kihívás, a bukaresti politikum mégsem hajlandó tudomást venni róla. A téma fel sem vetődik, senki nem törődik vele komolyan. Semmilyen családtámogatási projektről, semmilyen konkrét elképzelésről sem hallani a kampányban! A közpénzt viszont két kézzel szórják!

Az RMDSZ az egyetlen kivétel, Kelemen Hunor a demográfiai válság kezelését prioritásnak tekinti, s a magyarországi példát tekinti követendőnek. Holott éppen a magyarországi példa egyértelműen bizonyítja, milyen komoly kihívásról van szó. Még a részletesen kidolgozott népesedéspolitika gyümölcsei is később érnek be, egy évtized alatt csupán a természetes fogyás mérséklését sikerült elérni, de ez is megtorpant az utóbbi évben. A tendencia megfordítása a demográfiai növekedés irányába még a jövő zenéje. Vagyis egy ilyen jellegű átfogó stratégia esetén sem zárható ki egy áldozati nemzedék. Hát még nélküle.

Románia demográfiai problémái még súlyosabbak, a kivándorlás nagyobb méretű, a születési ráta pedig alacsonyabb, mint Magyarországon. Bukarestben azonban továbbra is a struccpolitika folytatódik. Miből pótolja tehát Románia a saját hiányzó fiataljait? Kik fognak gondoskodni a majdani idősekről? Mert a nyugdíjakat valamiből folyósítani kell. Mindezek megválaszolatlan kérdések, amelyeket a román politikai osztály nagy ívben kikerül. Pedig mondhatni, hogy a legnagyobb, hosszú távú kihívásról van szó. Szerencsére Románia megengedheti magának a luxust, hogy belső problémáira összepontosítson, miközben a keletebbre fekvő országokban (Moldova, Ukrajna, Georgia) a legnagyobb kihívás a geopolitikai helyezkedés.