Parajdi hétköznapok

Amióta világ a világ az ember a természet rabja. Földcsuszamlás, aszály, apály, vulkánok bosszúja, árvizek, szélvihar és hadd ne soroljam tovább.... Régi felismerés, hogy ebben a sok katasztrófában erősen „ludas” a mindenkorok embere. A „zöldek” napjainkban magas politikai fórumokon ágálnak nem túl megnyugtató eredménnyel. De ez már más téma. Tény az, hogy a természeti katasztrófák mindig váratlanul szakadnak a nyakunkba, noha tudjuk jól, „saját bőrünkön” érezve, hogy minden, ami bekövetkezhet e téren, az előbb utóbb be is következik, ám az elővigyázatosságra, a megelőzésre nincs elég pénz, de főleg törődés.

Június utolsó napjaiban Parajdon jártam. Ott, ahol a nyár igazán megmutatta, mire képes. Feleségem 50 éves érettségi találkozóját a világban szétszóródott, hajdani osztálytársai egykori alma materükben, Marosvásárhely híres tanintézetében, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban képzelték el. Azonban a találkozó szervezője úgy látta jónak, hogy az idegenforgalmi jellegéből a bányaomlás miatt sokat veszítő Parajd és mindaz, ami vele jár, elsősorban a település turisztikai kínálatának a megcsorbulásán, ki-ki úgy segít, ahogy tud. Egy vendégházban eltöltött három parajdi napban gondolkoztak. A közeli vásárhelyiek is vállalták az anyagi áldozatot. A 70. életévük küszöbén a véndiákok úgy gondolták, hogy ez a legkevesebb, amit tehetnek a községért. 

A szerencsétlenség környékét lezárták, sajnos, megközelíthetetlen. A veszélyzónán jócskán kívüli motelből nézve minden rendben. A hegyoldalból elénk táruló panoráma lenyűgöző: takaros házak tiszta, tágas udvarok. Az ember azt hinné, Svájcban van. A természet most legszebb arcát mutatja, talán készül egy újabb rohamra. Egy újabb csatára az emberrel, aki olykor elfelejti, hogy a természeti sorstársa, nem ellensége. A múlt század elején még tutajjal hozták a sót a Maroson Aradra., Makóra. Innen is adódik a sorsközösség vállalása a természet haragjától tönkrement sóbányászattal, és az ezzel összefüggő egészségügyi idegenforgalomból élő településsel. 

Lent az ajándékboltok ezt megerősítik a különböző, többek között egészségügyi célokra használt, ízlésesen csomagolt sóval.

Parajd talpra áll.

A tanúságok elmulasztása azonban nagy hiba lenne.