Parapszichológia

Civilizált nyugati országokban a választást elbukó jelölt lemond. Mircea Geoană– ugyebár nyugati tapasztalattal teli nagy diplomatához méltóan – azonban ezoterikus magyarázatokra folyamodik. Legutóbb – feleségével együtt – az ellene felsorakozott parapszichológiai erőket okolta választási kudarcáért.

Ez aztán szociológiailag-politikailag megalapozott, tudományosan kikezdhetetlen magyarázat! Ha már a választási csalás úgysem jött be, a „több kamionnyi” bizonyíték bőven elfért egy Trabant csomagtartójában, s annyira meggyőző volt, hogy az Alkotmánybíróság nyomban el is utasította.

Csupán az meglepő, hogy a Geoană házaspár szerint az energetikai rohamot nem Băsescu vezette, hanem a hókusz-pókuszban szakértő stábja.

Noha Băsescunak voltak ám bűvészmutatványai: átlebegett az ellene összefogó széleskörű politikai koalíció fölött, akárcsak a sajtó közel három éves következetes lejáratási kampánya fölött, tűzálló volt, mivel a gyerekverő filmecske unalomig való ismétlése nem égette el népszerűségét, hipnózisba ejtette az erdélyi és külföldi szavazókat – még Johannis „energetikai mezejét”, Szebent is. Sőt, jövőbe is látott, amikor a Geoanăt győztesnek nyilvánító exit-poll-ok ellenére saját diadalát hangoztatta.

Geoană alúlmaradt a parapszichológiai hadviselésben. Hiába sorakozott fel mögötte széleskörű politikai többség, hiába kényeztette el a sajtó, hiába Johannis nimbusza. Bezzeg, ha a Vântu féle mogulok helyett éjfélkor Mama Omida jósnőhöz fordult volna! Tarok-kártyából, kávézaccból, vagy tenyeréből kiolvasta volna jövőjét, különféle hókusz-pókuszokkal megvédte volna a rossz szellemektől, parapszichológiai támadásoktól.

A helyzet kínos a PSD számára. Fölöttébb kínos, miután Hrebenciuc „lila lángját” a közvélemény már villára vette. Geoană mindent elkövet, hogy „kiérdemelje” az Iliescu által ráragasztott címkét.

Mégis mi lett volna, ha Geoană nyerte volna a választást? Ugyebár a modern európai szemlélet megtestesítőjeként, amint agyonhangsúlyozta a politikum és a sajtó. Mekkora fekete-mágiának, parapszichológiai támadásnak lett volna kitéve az államfői pozícióban. S mennyire díjazta volna a civilizált Nyugat az efféle diplomatikus érveket!