Promóció?

Manapság a gazdasági válság minden oldalról egyre jobban szorongató gyűrűi közepette, nyakra-főre hirdetnek meg promóciós, azaz, amolyan kedvcsinálóan olcsó vásárlási, szolgáltatási lehetőségeket.

Amelyek mögött a legtöbbször agyafúrt marketingfogások bújnak meg, bizonyos gyenge minőségű, vagy a szavatossági idő lejárta előtt álló, de valamilyen szempontból bizonyára kifogásolható, felgyülemlett termékektől való megszabadulás, netalán általuk bizonyos árunak a felfuttatása érdekében. Ha viszont a kifogástalan áruból keveset vagy csak rövid ideig kínálnak kedvező áron, azokat „véletlenül” az üzletvezető vagy a munkatársak hozzátartozói, barátai vásárolják meg. E megállapításra jó példa egyik barátomnak az esete, aki a postaládájában talált szórólapon olvasta, hogy az általa kedvelt, közelben lévő, kisebb szupermarketben másnap reggeltől 50 lejes, promóciós áron forgalmaznak bizonyos csoki-kutacskáknak nevezett, emeletes tortára hasonlító szerkentyűket, amelyekben meleg kakaó vagy csokoládé csordogál. A kívánatos folyadékba kekszet vagy süteményt is lehet mártogatni, ezért igen kedvelt a gyermekek, de még a felnőttek körében is. Tekintve, hogy az ilyen szerkezetek valós ára általában 100 lej feletti, ráadásul az édesapjának a születésnapja közeledett, aki amúgy is szereti az édességet, izgatottan várta a másnap reggeli nyitást. Attól tartott viszont, hogy a dologban valami turpisság rejlik, valószínűleg csak 1-2 darabot árusítanak olcsóbban, amit majd elkapkodnak, ezért már nyitás előtt az üzlet előtt várakozott. Amint az kinyitott, egy bevásárlókocsival felszerelkezve, első vásárlóként indult a csoki-kutacskák megkeresésére. Mikorra azonban megtalálta a 4, gazdára váró promóciós portékát, közülük egyiket éppen a kocsijába akarta emelni, a sietve odaérkező két fiatalember egyike határozottan rászólt: hagyja ott, mert a kutacskákat el kell vinniük. Nem hagyom, hiszen promóciós termék, ráadásul éppen ezért jöttem – válaszolta hangját felemelve, határozottan. Amitől a belső embereknek tűnő fiatalok kissé megszeppentek, lemondóan legyintettek, majd egy-egy nejlonzacskóba pakolva a másik hármat, elvitték az előtérbe. Ahol azok bizonyára, az általuk előre kiszemelt gazdik közül eggyel kevesebbre várakoztak tovább. A gyakorlat tisztátalanságát a kasszásnőnek a barátommal szembeni lefitymáló magatartása is bizonyította, továbbá, hogy a megvásárolt csoki-kutacskához nem állítottak ki szavatossági bizonylatot, noha a reklámcédulán kétévi jótállást ígértek. Egy másik nagyáruházban az a divat járja, hogy a 20 órakor meghirdetett, árengedményes csirkehúshoz egy házaspár kivételével senki nem tud hozzájutni, mivel a promóciós árut egy ajtónál adják, ahol rendszeresen a házaspár állja el az utat órák óta, minden mennyiségű húst felvásárol, hogy a saját kisüzletükben forgalmazzák hétről, hétre. A promóciós termékek kapcsán szerzett rossz tapasztalataim miatt, ahányszor efféléről hallok, azon morfondírozom, hol bújik meg benne az átverés? Mert hogy nem az átlagvevőnek szánják, az szinte biztos.