Romakérdés

Külföldre szakadt hazánkfiai, a romániai romák kapcsán újabb botrány tört ki Franciaország és Románia között. Előbbi államtitkárt küldött Bukarestbe tárgyalni a román külügyminiszterrel, aki egy közös sajtótájékoztatón ismerte el: vannak gondok a Franciaországban tartózkodó romániaiak, s főleg romák bizonyos csoportjaival. Az ügy annyira nyilvánvaló volt, hogy eltussolni nem lehetett, pedig szívesen hivatkozunk az Európai Parlament és Tanács 38/2004-es direktívájára, amely előírja az uniós tagországok állampolgárai és családtagjaik szabad mozgását és tartózkodását az Unión belül. 2007–2008-ban az olaszországi botrány idején ugyancsak erre a direktívára hivatkoztunk.De hát mi az újabb probléma? Tulajdonképpen a régi. A hazai romák jó része azzal a szándékkal megy nyugat-európai országokba, hogy ott (jobb) megélhetést találjon. Megteszik ezt nem roma állampolgárok is, gondoljunk a milliót-kétmilliót is meghaladó számban Olasz- és Spanyolországban vagy másutt próbálkozókra. Csakhogy a romák külföldön nemigen találnak (többnyire nem is keresnek) tisztességes munkát, hisz felkészültségük, szakképzettségük az esetek döntő többségében nincs, így aztán gyakran koldulással, bűnözéssel próbálják megszerezni a mindennapi betevőt. Ami kétségtelenül presztízsveszteséget jelent országunk számára, másrészt Nyugat-Európának is megvannak a maga bűnözői, elesettjei, nem szorul importra belőlük, és a romániai bűnözők miatti, olykor heves felháborodással is számolniuk kell az ottani hatóságoknak. Nem csoda hát, hogy tavaly Franciaországból mintegy nyolcezer romániai romát toloncoltak haza (a mintegy 20-30 ezerből), ami némi pénzébe is került a galloknak: a felnőttek 300, a gyerekek 100 eurót kaptak fejenként „végkielégítésként”, csak hogy megszabaduljanak tőlük. Ám majdnem kétharmaduk rövidesen ismét Párizs, Strasbourg vagy más nagyvárosok utcáin, a városok körüli nyomortanyákon tűnt fel…Ezért kérte Franciaország, hogy Románia fogja szorosabbra a gyeplőt. A hazai diplomácia vezetője ugyan a román és francia hatóságok fokozottabb együttműködését, sőt közös munkabizottság felállítását ígérte (ennek első ülése már tegnap esedékes volt), ám a kísérlet sikere kétséges. A romák sorsa, megélhetése, integrálódása itthon dől el, s amíg ez probléma, ezer bizottság sem fogja megoldani.