„Színesedünk, ugyebár…”

Tombol a nyár, olykor elviselhetetlennek tűnik a kánikula. Az utazási irodák kínálatai jórészt beteltek. Miközben nő az infláció, egymást követik a tüntetések. Sok minden van a nyakán a kormánynak, a helyi potentátoknak, mert bizonyítani kell már most, a mandátum elején. Ilyen manapság a világ.

Szűkebb tájainkon is „fortyog a tűzön a leves”. Az „uncsi” város már csak az elődöktől gondolkodás nélkül átvett szólam. Ha a koncertektől, nyári színházi előadásoktól, kiállításoktól teli hetekre gondolunk, akkor a nyaralást, pihenést itthonra tervező lakosoknak is jut, és nem is kevés, a szépből és a jóból. 

Igen bizony, sok minden történik a vértanuk városában, a nyári napokban. Jó és kevésbé kedvünkre való. Mert az átlagpolgár rendszerint csak a hibát látja, de azt nagyon. Most, például, azért zúgolódik, hogy mi a fenének kellett behozni a kikölcsönözhető elektromos kerékpárokat, mikor már itt van több mint egy éve a roller. Ráadásul próbaidőre, ingyen. Illetve mindezt szigorúan ellenőrzött szabályrendelet nélkül. A belvárosi járdákon szinte életveszélyes a közlekedés a cikázó „kétkerekűek” között. Fent a Maros-parti sétányon még aggaszóbb a helyzet. Ez a kivárás taktikája, politikája. Amíg nem történik valamilyen élénk visszhangot kiváltó baleset, nem is lesz ez másként. Holott lent, a kerékpárosok útvonalán jószerével csak a horgászok közlekednek. Teljes a zűrzavar.

Egyébként is Arad főterének ezen a nyáron el kell viselnie a járdaépítéssel járó kellemetlenségeket, amelyből bizonyára jut az őszi hónapokra is bőven. Egyébként ennek az útvonalát aligha érti az átlagpolgár. Megkockáztatom, talán a kivitelező sem. 

És akkor nem szóltunk semmit a mikelakai villamosvonal felújításáról, amelyre éppen ezekben a „csúcshónapokban” találtak időt és kivitelezőt. Valóban erre szükség volt, noha a mikelakai vonal még viszonylag fiatal, de a járművek rázkódása és kínlódása szükségessé tette ennek a nem pár napos munkálatnak és mindannak, ami ezzel jár, a megkezdését. A közlekedés folyamatosságára beállított buszokra előreláthatólag még sokáig szükség lesz. Az útvonal elején, az egykori Kárpáti patika előtti megálló buszforgalma megtriplázódott. Délidőben különösen. Az övezetben lakokon kívül erre járnak az Aradon szép számban jelen lévő, messzi tájakról érkezett vendégmunkások. Rendszerint csoportosan közlekednek. Egyik ismerősöm egy ilyen „brigád” láttán rám kacsintva megjegyezte: „színesedünk, ugyebár…”

Nem nehéz kitalálni, mire utalt.

Az Andrei Șaguna (Választó) utca végén felépült híd kudarca megerősíti azt a vélekedést, hogy Aradon nyáron, a  nagy szabadságolások idején, is sok minden történik, csak az a kérdés: HOGYAN.