Szolgák és szolgáltatók

Bizonyára nem kell azoknak magyaráznunk, akik vállaltak már külföldön kétkezi munkát, hogy mennyit kell gürcölni azért, hogy tisztességes bérhez jussanak. Igaz, csak a mi mércénkkel számít jó keresetnek a nyugati, hiszen ott, helyben szinte semmire sem elég, itthon viszont jól eléldegélne belőle az ember, de hát ugye, nem lehet egyszerre két helyen lenni. Nem könnyű tehát a külföldön munkát vállalók élete, s bár itthonról úgy tűnik, milyen sokra vitték egyesek, jó autóval járnak, szép ruhákra költenek, az ottlét azért mégsem fenékig tejfel.Felemás érzelmekkel tértem haza nemrég egy olaszországi kirándulásról, ahol egyszerű turistaként tölthettem egy kerek hetet. A szállodánkat három csillaggal látták el, bár egy kisebb vagyonba került, s inkább a hely felkapottsága miatt volt ily borsos ára, mint közben kiderült, nem a szolgáltatás színvonalát kellett megfizetnünk. A szálloda nem volt sem kicsi, sem túl nagy, viszont a személyzet mindössze négy személyből állt: egy színes bőrű szakácsból, két pincérből és egy recepciósból. Legalábbis egy héten keresztül ugyanazokat az arcokat láttuk viszont mindennap. A negyedik napon kissé furcsálltuk, hogy még mindig ugyanazok a személyek szolgálnak ki reggeltől estig, egyre fáradtabban, és egyre jobban sajnáltuk őket, amint lótnak-futnak ide-oda, hogy helytálljanak. Ahol lehetett, kíméltük őket, s hiába ittunk volna egy pohár vizet, inkább nem szóltunk, csakhogy ne rángassuk őket fel-alá. Az elején kissé haragudtam, hogy a reggeli kávémra fél órát kell várnom, de aztán beletörődtem, végül is épp ráértünk, nem siettünk sehová. Takarítást sem kértünk a szobában, mi magunk tettünk rendet. Azon kívül is volt mit takarítania az indiai fiúnak, egész napos munka után estétől reggelig a recepciónál tett szolgálatot. Fáradtan, de mosolyogtak, és mindig megkérdezték rossz angol kiejtéssel, hogy hogy vagyunk. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mikor költik el a nehezen megszerzett pénzt, s hány munkanap után kapnak szabadnapot… De abban egyetértettünk, hogy ez a kizsákmányolás rossz szájízt hagy a turistákban, az empatikusabbak pedig élvezni sem tudják az ottlétet, legszívesebben beállnának segíteni.