Szolidaritás

Sokat tapasztalt ember ritkán lepődik meg. De vele is előfordul.Ha például egy olyan demokrata liberális képviselő, volt miniszter nyilatkozatát hallja, hogy a szolidaritás példáját mindenekelőtt a politikusoknak, a parlamenti tagoknak kellene szolgáltatniuk.Hogy mi ebben a meglepő? Hát az, hogy ezt egy politikusnak kell kimondania, mintegy felszólítva társait szívük és főleg zsebük megnyitására. A közelgő harag napjától fizetésének negyedrészét, (egyáltalán nem kiemelt) nyugdíjának majdnem egyhatodát elvesztő több millió mezei polgárnak ugyanis meg sem fordult a fejében, hogy a példamutatást ne „a nép választottjainak”, elöljáróinak kellene kezdeniük. Vagy hogy a törvény esetleg rájuk ne vonatkozna. Ugyanolyan meglepő, hogy a „felajánlás” a jelek szerint eddig nem történt meg. Igaz, az államelnök egy jó hete bejelentette: fizetését ezentúl a szolidaritási alapba irányítja. Kérdezzük ezek után aggódva: fizetés híján lesz-e miből kiegyenlíteni, mondjuk, magánlakásának fenntartási költségeit? Mert a kisnyugdíjasnak, aki eddig is szinte szó szerint éhezett, csak a legnagyobb nehézségek árán sikerül. Ha.Namármost: amennyiben a kormánytagok, parlamenti képviselők (bizonyára fogcsikorgatva, de) önként felajánlják javadalmazásuk egynegyedét, az pénzügyileg aligha húzza ki az országot a sárból, még akkor se, ha az így megtakarított összeg az átlagember számára jelentősnek tűnik. Hogy őszinték legyünk: alig ér valamivel többet, mint döglött lovon a patkó. De nem is ez a lényeg, hanem a példa felmutatása. A katonáival a földön alvó, az ő silány kosztjukon tengődő vezér után könnyebben megy harcba a közbaka, mert sorsában osztozónak, maga közül valónak látja, hiszi vezetőjét.Mármost kérdés, bízik-e még a hazai polgár annyira elöljáróiban, választottjaiban, tiszteli-e annyira őket, hogy egy kicsikét meghatódjon a gesztustól, hogy úgy érezze: nagy bajában nem hagyták magára. Egy (legalább) ötezer lejes politikusi, parlamenti tagi fizetés negyedének felajánlása után ugyanis még marad közel négyezer. A fele még mindig álomfizetés, álomnyugdíj a hazai polgárok abszolút többségének. Meghatódásra tehát sok okunk nincs, de a gesztust bizonyára sokan értékelnék.