Tartás

Akárcsak annyiszor szenvedéssel teli viharos történelmük során, a lengyelek most is jelesre vizsgáztak tartásból. Nemzeti elitjük jelentős részének elvesztése ismét egységbe kovácsolta a történelem által oly keservesen megviselt népet.

Szombaton Varsóban, vasárnap Krakkóban tömegesen vonultak az utcára tiszteletüket kifejezni a repülőszerencsétlenségben elhunytak iránt. Kaczyński elnök hívei és ellenfelei együtt gyászoltak. Egymás mellett. Tipikus lengyel nemzeti vonás: válságos időkben félreteszik a nézeteltéréseket, s mindannyian egy emberként állnak ki a hazájukért, nemzetükért.

Nem is csoda, Európa (s talán a kerek nagyvilág) egyetlen nemzete sem szenvedett annyit történelme során, egyetlen nép sem fizetett akkora véráldozatot hazájáért, hitéért és nemzeti mivoltáért, mint a lengyel. Katyin különösen fájdalmas epizód, mondhatni elátkozott hely. Mintha az 1940-es óriási véráldozat, amikor az  utolérhetetlen kommunista gyilkoló-rendszer 22 000 lengyel tisztet végzett ki nem lett volna elég – tiszteletükre való megemlékezés 70 évvel később újabb véráldozatot követelt.

Noha most nem a történelem szörnyszülöttje, a kommunizmus a tettes, a párhuzam egyértelmű. 1940-ben a szovjetek a lengyel nemzet elitjét irtották ki. Az akkori lengyel törvények szerint az egyetemet végzők tartalékos tisztté váltak diplomájuk megszerzése pillanatában. A háború kitörésénél pedig behívták a tartalékosokat: a katyni áldozatok között kicsi volt a hivatásos katonatisztek aránya, annál nagyobb viszont a tanároké, orvosoké, jogászoké, mérnököké, művészeké stb. Tudatos szovjet politika végzett velük – szellemi pásztorok nélkül, könnyebben lehet a kommunizmus útjára terelni a nyájat.

Nem sikerült. Elitjüket elveszítették, tartásukat viszont nem. 45 év alatt nem sikerült megtörni őket. Összehasonlíthatatlanul jobban ellenálltak a vörös uralomnak, mint bármely más hasonló helyzetbe került nép.

Lengyelország most ismét elveszítette elitjét. Hazaszeretete, hite, áldozatkészsége viszont továbbra is érintetlen. Tartása és gerincessége példamutató Európában. Keleten és Nyugaton egyaránt.