Több, mint figyelmesség

Tág fogalom, sok minden belefér abba a szóba, hogy figyelmesség. A mosollyal kísért köszönés a legelemibb formája, de számtalan gesztussal fokozható, bővíthető, hisz a jó értelemben vett másokra figyelés, előzékenység, tapintat az emberi kapcsolatok fokmérője is egyben.A tavasz beköszöntével a hagyományos márciuska, majd a nőnapi virág a figyelmesség jelképe, de van ennél becsesebb is, noha nem árulják sem boltban, sem piacon.A történet rövid. Arról szól, hogy a pécskai születésű, de évtizedek óta Igazfalvát is otthonának tekintő Szabó Rózsika tanárnő március 8-i “órarendjébe” beiktatott két látogatást. Azért kopogtatott Nagy Emma és Leopold Etelka, a két idős özvegyasszony hajlékának ajtaján, hogy köszöntse őket nőnap alkalmából.Rokoni kapcsolat? Nem. Munkatársi kapcsolat – az is már múlt időben. Ugyanis Nagy Emma és Leopold Etelka évekig takarítónőként dolgozott az igazfalvi iskolában, ahol Szabó Rózsika tanárnő, majd később igazgató, naponta találkozott velük, látta dolgozni őket. Azokban az években, amikor még eléggé mostoha körülmények között működtek a falusi iskolák. Az osztálytermek tisztán tartása mellett egyéb feladata is volt a takarítónőknek: kezükben sokszor csattogott a fejsze, a vizes, göcsörtös fahasábok nehezen adták meg magukat. Erő kellett ahhoz is, hogy ősztől tavaszig nap mint nap csípőjükre emeljék a fával megpakolt vesszőkast, cipeljék, hordják tanteremről tanteremre, aprózzák a gyújtóst, mert ugye lobognia kellett a tűznek, mire megérkeztek a gyerekek. A didergető, fagyos reggeleken ők voltak az elsők az iskolában, és nem lesték az óramutatót, hogy mikor jár le a munkaidő. Akkoriban ők is a közösséghez tartoztak, tudták, mikor van nők napja...Most, nyugdíjasként talán eszükbe sem jut a naptárra figyelni.Ámde kopogtat az ajtón Szabó Rózsika, és nem hivatalos minőségben érkezik. Köszönteni jött az egykori munkatársakat, akik évekig szorgalmukkal, a dolgos két kezükkel szolgálták a tudás hajlékát és annak lakóit. Nem tudom, hogy rajtuk kívül hány nyugdíjas takarító néni számára volt emlékezetes az idei nőnap, de Nagy Emma és Leopold Etelka ezt biztosan olyannak érzi.Szép gondolatból születik a jó szó, az öröm.